Környezetkímélőbb védekezési módszer

Minden országban, ahol fejlett a mezőgazdaság és korszerű a növényvédelem, feltartóztathatatlan folyamat indult meg. Az eddigi, szinte kizárólag mérgezésre épülő védelem helyett mérsékelten mérgező integrált védekezési eljárásokat vezettek be, hogy az erősen elszegényedett életközösség még meglevő hasznos tagjait megkíméljék és megóvják a további pusztulástól. E szemlélet egyik gyakorlati eredménye az ivari csalogató anyagok széles körű alkalmazásában nyilvánul meg.

A feromon csapdákat Szlovákiában 5 éve alkalmazzuk. Eleinte csak a szőlő- és almamolyok ellen használtunk ilyen csapdát, ám mára a kínálat lényegesen kibővült. ĺgy pontosan nyomon lehet követni a legveszélyesebb kártevő fajok rajzását, jelentősen csökkentve a rovarölőszeres védekezések számát. Ezáltal sokkal nagyobb biológiai hatás érhető el, hiszen a permetezést akkorra időzíthetjük, amikor a kártevő a leginkább sebezhető.

A természetes feromonok olyan anyagok, amelyeket általában a nőstény lepkék bocsátanak ki azért, hogy a hímeket magukhoz csalogassák. Kevés kivételtől eltekintve, szinte az egész állatvilágra jellemző az illatanyagok megléte, de gyakorlati felhasználásukra eddig még csak a rovarvilágban került sor. A ma már nálunk is fellelhető csapdák skálája – almamoly, szilvamoly, keleti gyümölcsmoly, barackmoly, körtemoly, almalevél-aknázómoly, tarka- és nyerges szőlőmoly, gyapottok-bagolylepke, aszalványmoly, kukoricabogár stb. – a jövőben tovább bővül. Alkalmazásukkor feltétlenül tartsuk be a kezelési útmutatót.

Minden csapda szigorúan fajspecifikus. Az almamoly csapda például csak az almamoly hímjeit vonzza és fogja. Tehát annyiféle csapdát kell vásárolnunk, ahány kártevő faj pusztít a gyümölcsösünkben, szőlőnkben. Ezeket általában 1,5–1,8 méter magasra helyezzük el a fák vázágaira, lehetőleg nap és szélárnyékba. Úgy, hogy a rovarok számbavétele, megfigyelése zavartalan legyen. Egy fára csak egy állatfaj csapdáját rakjuk ki, abból is csak egy darabot, és 5–10 méteres körzetben másféle csapta ne legyen, mert rontaná a feromon hatását.

A csapdát a csomagoláson feltüntetett útmutató szerint állítsuk fel. Némelyik ragacslap a kelleténél több ragasztót tartalmaz, ezt minden esetben késsel el kell távolítani. Úgy, hogy legfeljebb fél milliméter vastagságú, sima egyenletes felületet kapjunk.

A legóvatosabban a gumikapszulákkal bánjunk, mert valójában ez a csapda „lelke”. Ez tartalmazza a nőstényrovar kémiailag előállított csalogató anyagát. Ezt csak akkor szabad kiszedni a tasakból, ha a csapdát már összeszereltük. Vékony drótra erősítve lógjon a csapda közepén, de a ragasztós aljba is tehetjük. A kapszulákhoz kézzel ne érjünk, lehetőleg tiszta csipesszel fogjuk meg azokat. A csapdákat áprilistól szeptember végéig használjuk, ezalatt célszerű a gumikapszulákat három alkalommal cserélni.

A csapdák a védekezési idő pontos megválasztására szolgálnak, azért hetente legalább egyszer meg kell számolnunk a ragacslapba ragadt hímlepkéket. Az adatokat jegyezzük fel az erre a célra szolgáló füzetbe, naplóba. Ha egy héten 5 molylepkénél többet fogunk, akkor a rajzás, vagyis a lepkék repülése már erőteljes és fel kell készülnünk a permetezésre. Ezt tavasszal, 15 C fokos átlaghőmérsékletnél általában 8–10, 20 C fokos napi átlagnál 4–6 napon belül kell megtennünk. Ha melegebb van, gyorsul a rajzás, néhány nap alatt szinte megtelik a ragacslap lepkével. Ilyenkor a ragacslapot cseréljük ki. Ha nincs több ragacslap, célszerű a megszámolt lepkéket a ragasztóval együtt 3-4 hetenként lekaparni.

A csapdákat óvjuk a portól, piszoktól és ügyeljünk arra, hogy a ragasztó ne száradjon be. A csapdák révén lehetővé válik a környezetkímélő permetezés a kertekben.