Korai lombfogyasztó kártevők

Tévednek, aki azt gondolják, hogy a mostani tarrágást az amerikai szövőlepke hernyói okozzák. Ez a kártevő ugyanis leghamarább júniusban jelentkezik. A lerágott fák, cserjék lombozatáért nálunk most a szövőlepkék családjába tartozó gyűrűslepke, galagonyalepke és a gyapjaslepkékhez tartozó aranyfarú lepke hernyói felelősek. A gyümölcsfák közül leginkább az almát és a szilvát kedvelik, de szinte valamennyi termesztett gyümölcsnemű szolgálhat tápnövényként.

A galagonyalepke

(Aporia crataegi/Mlynáryk ovocný) lárvája hamuszürke, háta fekete, rajta két széles narancssárga vagy barnásvörös csík húzódik, oldalán vöröses sárga vonal fut. Hosszú finom szőrei fehérek, a hátán rövid fekete szőrök vannak. A növény fás részein mindig fejjel felfelé helyezkedik el. Tápnövényei közé főleg a rosaceae családba tartozó, vadon termő és termesztett fák és cserjék tartoznak. Nálunk valamennyi gyümölcsfajon megél, de különösképpen az almát és a csonthéjasokat kedveli. A hernyók kárképe megegyezik a lombfogyasztó hernyók kárképével. A fiatal hernyók kezdetben hámozgatják a leveleket, majd karéjozzák, csipkézik. Az idős hernyók pedig tarrágást okoznak. A hernyó áttelelési módja jellegzetes, a galagonyalepke lárvái ún. téli hernyófészkeket készítenek. Már rügyfakadáskor, mikor elhagyják fészküket károsítanak. Rágják a leveleket, de nem kímélik a virágokat sem. A kártevőnek évente egy nemzedéke van.

A gyűrűslepke

(Malacosoma neustrium-Priadkovec obrúčkavý) hernyója tipikus lombfogyasztó. Maga a lepke 2,6–3 cm nagy, alapszíne a világostól egészen sötétbarnáig terjedhet. Tojásai lapított henger alakúak, 1,3–0,8 mm nagyok, színük zöldesbarna. A lepke jellegzetes gyűrű alakú csomókba rakja le tojásait a fák vékonyabb ágaira. Ezekről az áttelelő petecsomókról kapta a kártevő magyar nevét. A lárvát a régi magyar irodalomban „libériás hernyóként” nevezték. A lárva ugyanis valódi hernyó, testét puha szőrzet fedi, hosszanti irányban csíkozott, hátán és oldalán fehér, barna és kék csíkok váltják egymást.

A hernyók szinte észrevétlenül, kora tavasszal a duzzadó rügyeket odvasítják. A tojáscsomók közelében levő, a hernyók útját jelző szövedékszálaktól selymesen csillogó gallyak, ágrészek ezért ki sem hajtanak. Később a hernyók a fejlődő leveleket fogyasztják s mivel az utolsó vedlésükig együtt maradnak, károsításuk nyomán a koronában tarrágott részek maradnak. Utolsó vedlésük után a hernyók szétszélednek, s többé kevésbé egyenletesen oszlanak el a károsított fán. Bábjaikat a levelek között szőtt puha gubóban találhatjuk. A gubóból a lepkék rövidesen, június-július tájékán kikelnek és rajzanak. A kártevőnek évente egy nemzedéke van. Tojás alakban telel át, hernyói a rügyduzzadáskor kelnek. Tömeges elszaporodásának évében lokálisan jelentős kártevővé válik, máskor évekig nem találkozunk vele.

Az aranyfarú lepke

(Euproctis chrysorrhoea/Mníška zlatorítka) tojáscsomóit aranysárga potrohszőrével fedi be. A fiatal lárva feltűnően színes, tarka. Alapszíne sötétbarnás, szürke, hátán kétoldalt fehér sáv található vöröses mintázattal. A hernyó barnás szőrökkel dúsan fedett a szőrök a hernyó szemölcsein pamacsokban állnak. Ezek, de még a gubókból kihulló hernyószőrök is erősen mérgezőek, az ember bőrén hetekig megmaradó, nehezen gyógyuló kiütéseket okoznak. Mindenevő hernyókártevőként főként a fent említett fákat, cserjéket károsítja. Különösképpen a szórványgyümölcsösökben léphet fel kártevőként. Tavasszal a kikelt hernyók a rügyfakadástól károsítanak. Tömeges elszaporodásuk esetén tarrágást okoznak. Hernyófészkei a galagonyalepkéével könnyen összetéveszthetők, viszont ezeket a szél nem tudja mozgatni, mivel azokat a kártevők a fákon szilárdan egymáshoz rögzítik.

Ajánlott védekezés

Mindhárom kártevőnél védekezésként ajánlható a téli fatisztogatási munkák során a tojáscsomók levágása, elégetése. A most károsító hernyók tömeges előfordulása esetén használjuk a következő permetszerek valamelyikét: Diazol 50 EW (0,1%), Basudin 600 EW (0,1%), Sumithion Super (0,1%), Karate 2,5 WG (0,06%), Komplet (0,4%), Nurelle (0,6%), Mavrik 2 F (0,03%), Pyrinex 25 ME (0,2%), Ultracid 40 WP (0,1%) esetleg más, szerves foszforsavészter vagy piretroid hatóanyagú készítményt.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa