Valamikor a szakmák kiválóságait hívták mesterembereknek, akiktől a szorgalmas inas a szakma minden csínját-bínját eltanulhatta. Az ő kezükből csak tökéletes munkadarab került ki.

Egy hónapig Szerbiában, Vajdaságban próbáltunk megfeledkezni magáról a koronavírusról, a világban található fenyegető jelenlétéről.

Tavaly, amikor a Csemadok megalakulásának 70. évfordulóját ünnepeltük, született meg bennem az az ötlet, hogy megérdemelné a jászói szervezet is a tevékenységének, aktivitásának összefoglalóját.

Nézem a híreket a televízióban, és felháborodom, milyen érthetetlen a törvényhozás.

Mindennapjaink mozgatórugója a világjárvány, a média egyre riasztóbb adatokat közöl a betegség terjedéséről.

A fenti esemény Divény (Divín, Losonci járás) egykori várában történt, a Balassák idejében, a füleki vár töröktől való visszaszerzését (1593) követően.

A régebbi időkben falvakon jóformán minden család tartott háziállatot, mert az jelentette számukra a megélhetés egyik alapját.

Dodika bácsi – így nevezte mindenki, becézve. Legény volt a talpán, pedig elérte már a nyugdíjkorhatárt, ha ugyan nem lépte át.

Szeptember egyik szép őszi napján szüreten vettem részt sógoromék meghívására. Igaz, két bottal járva nem tudtam a szőlőt szedni, de ragaszkodtak hozzá, hogy menjek el, legyek a családdal.

Idén mi, 1960-ban születettek 60 évesek lettünk, leszünk. Hihetetlen, de gyorsan is elszálltak az évek!

Keresztes Józsefné, született Király Rózsa vagyok. Egy kelet-szlovákiai kis faluban, Bélyben születtem.

Nyugalmazott katonaként is elemi késztetést érzek a mundér becsületének megvédésére.

Vagy inkább környezetvédelemről? Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Divatos téma.