Visszakanyarodva. Koperta

Nagy ámulattal, de örömmel is nyomkodtuk a villanykapcsolókat a lakásban, amikor végre bevezették. És hát szerettük volna akkor is felkapcsolni, amikor nem volt rá szükség. Apánk szigorúan ránk szólt. Hagyjátok abba, az egy percig sem ég ingyen. Pedig abban az időben jóval alacsonyabbak voltak az árak a szolgáltatások terén is, mint ma. Azóta nemegyszer voltam tanúja annak, hogy ismerősöknél, rokonságban világos nappal égett a villany a szobákban, ment a televízió, holott senki nem nézte. Mosogatás közben addig folyott a víz, amíg tartott a művelet. Különösebben nagy kiesést mégsem mértek a családok ezen a téren. Persze nem voltak olyan nagy igények sem, mint manapság. Ma már a háztartások zöme gépesített, modern eszközök állnak rendelkezésre. A gépek segítségével a szülők sok időt takarítanak meg, mégis úgy érzem, hogy keveset szentelnek a családnak. Pedig többet kellene törődni az összetartásával, többet szánni a gyermekek nevelésére születésüktől fogva. Nem pénzre, nagy igényekre szoktatni, mert az sok esetben téves útra tereli őket. Iskolakerülők válhatnak belőlük, elzüllenek, hajléktalanokká lesznek. Az ilyen emberek nem tudják megbecsülni azt, amijük van, mert nem kellett érte megdolgozniuk.

Fordítsuk vissza az idő kerekét. Naponta kísérjük figyelemmel a gyermekek életét, és a sajátunkat is. Intsük őket a jóra, szorgalomra, és tanítsuk meg őket a takarékosságra. Szenteljünk figyelmet az összejövetelekre, ne az interneten, telefonokon vitassuk meg a közös teendőinket. Kövessük nyomon a zsebpénzüket, ösztönözzük őket spórolásra. Mi magunk is vigyázzunk a személyes dolgainkra, hogy sokáig kitartsanak. Nem kell mindig újat vásárolni.

Fordítsunk az idő kerekén. Villanyt csak akkor gyújtsunk, ha már sötét van, és nem látunk. A rádiót, televíziót csak akkor kapcsoljuk be, ha nézni, hallgatni kívánjuk. És főleg takarékoskodjunk a vízzel, mert sajnos jöhet olyan időszak, hogy drága pénzért sem fogunk tudni eleget vásárolni belőle.

Tóth Éva, Kassa