Kímélőbben termelnek

A biokertészek tudják, hogy a kertek és mezők leggyakoribb környezetszennyezője a vegyszeres növényvédelem. Ezért embert és környezetet kímélő termelést folytatnak. Annak érdekében, hogy a növényeket károsító betegségeket és kártevőket leküzdjék, vegyi anyagok helyett a növényekről szerzett ismereteket alkalmazzák.

Fontos, hogy a biokertész a monokultúrás termesztési módok helyett inkább a vegyes kultúrás módszereket alkalmazza. A jobb és nagyobb termés érdekében feltétlenül használja ki a növények kölcsönös együttélésére vonatkozó ismereteit. Kiváló párosítás például a vöröshagyma és a sárgarépa, a retek és a saláta, a káposzta és a zeller, a paradicsom és a karalábé, a körömvirág és a málna vagy szilva, a bársonyvirág és a paprika, valamint a szamóca és a szőlő. Jó, ha tudjuk, hogy melyek a növényi kártevőknek természetes ellenségeik: a levéltetveket például a katicabogár és a fátyolka tizedeli, az almamoly petéit a fürkészdarázs pusztítja, a takácsatkákat a ragadozó atkák parazitálják.

A vegyes kultúrás termesztési módnak nagy jelentősége van a betegségek és járványok kivédésében is azáltal, hogy a termesztett mennyiségből az esetleges fertő-zés helyén csak kevés van. ĺgy a távolabbi növényzet megfertőzéséhez szükséges idő alatt az időjárási viszonyok megváltozhatnak, így a fertőzés is elmarad. Hosszú együttélés során a növényekben is kialakul bizonyos, a kártevőkkel szembeni védekezési rendszer. A növények úgy védekeznek, hogy csak azok maradnak meg, amelyek a kártevő megjelenése előtt fejlődtek ki. Ezért például a hónapos retket szabadföldön leginkább kora tavasszal és a nyár végén, ősz elején termesztjük, amikor a földibolha már nem támad.

A biokertésznek ajánlatos felhasználnia ismereteit a növényi betegségekre hajlamosító tényezőkről is. Sokszor a növények származási helye és az elszármazás időpontja segít a tájékozódásban. Például a trópusi származású növények, ha a nyári szárazságok idején csapadékhiányban és alacsony relatív levegőnedvességtől szenvednek, csenevészednek és könnyebben megbetegednek. Viszont vannak növények, melyeket barázdás, vagy csepegtető öntözéssel tudjuk megvédeni a betegségekről, mert az esőztető öntözés hatására alakulnak ki és terjednek a betegségek.

A túlzott trágyázás, különösen a nitrogén trágyák ésszerűtlen alkalmazása, betegség forrása lehet. A biokertész azért sem használ szintetikusan előállított gyomirtó-, csávázó- és permetezőszereket, mert ezek a növények számára idegen anyagok és a növényekben gyakran stresszhatást váltanak ki. Lekötik alkalmazkodási energiájukat, rontják kondíciójukat, megkönnyítik a kórokozók és a kártevők elterjedését. Sőt, a vegyszeres növényvédelem a hasznos parazitákat is elpusztítja, ezáltal a kórokozók és kártevők korlátlanul szaporodhatnak.

A biokertész olykor olyan növényeket is termel, melyek még nem alkalmazkodtak teljesen az adott környezethez. Ilyenkor a növényeknek segítséget kell nyújtani, éspedig a vegyes kultúrás termesztési móddal, valamint a paraziták természetes ellenségeinek felszaporításán alapuló biológiai védekezéssel. Nagy jelentősége van a kiültetés előtti edzéseknek (pl. levegőztetés, napoztatás, csökkentett öntözés stb.) is, mert felkészíti a növényeket az extrémebb hatásokra.

A biotermelés eredményességét nagyban elősegíthetik az egyszerű nemesítési ismeretek is. Hasznosnak tartom, ha megfigyeljük, mely növények ellenállóak a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Ezekből foghatunk magot, majd továbbszaporítva az ellenálló egyedek válogatásával bizonyos fokú ellenálló egyedeket alakíthatunk ki. Személyesen jó tapasztalatom van a paprika és a szamócaegyedek pozitív válogatásával és szaporításával. Az ellenállást nemesítéssel leginkább a nemesítő állomások szakemberei tudják fokozni. Nagyon fontos ezért, hogy a biotermelő figyelje az egyes fajtáknál a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenálló képességet. Ma már célirányos nemesítéssel több növényfajta esetében sikerült elérni az egy vagy több betegséggel szembeni rezisztenciát.

A szerző a szepsi mezőgazdasági középiskola nyugalmazott szaktanára