Kihívás, sikerélmény, erőpróba és a saját teljesítmény állandó javítása két keréken

A Pered Bike Team egy 2017-ben alakult kerékpáros csapat. Az interjúban részt vevő tagjai, Barczi Gábor, Harsányi Roland, Harsányi Zoltán, Néma Dezső és Néma Tamás ezt az évszámot jelölték meg, de hozzátették, a kezdetekkor sokkal nagyobb, nem csak perediekből álló baráti társasággal szerveztek biciklitúrákat. Nagyokat nevettek azon, mennyire megterhelőnek érezték eleinte a negyven kilométeres, síkságon szervezett túrákat. Rajtuk kívül Szádoczki Attila és Vankó Norbert tagja az alapcsapatnak.

A nulláról kezdték

Zoli vette át a szót, aki elmondta, a párjával, Somogyi Klaudikával egy korábbi kirándulásuk során béreltek bicikliket, de a sík területen élő pár nem tudott mit kezdeni a domboldallal.

„Elindultunk lefelé, de rájöttem, hogy nem működik a fék, nagyon felgyorsultam, a mai napig nem tudom, hogy értem le épségben. Felfelé nem bírtam tekerni a biciklit, tolnom kellett, miközben egy idős nő lazán elhajtott mellettem. Akkor még nem tudtam, hogy léteznek elektromos kerékpárok, de megfogalmazódott bennem, hogy itt az ideje kezdeni ezzel valamit, így mindketten vásároltunk egy krosszkerékpárt. Egy ideig ezeket használtuk, majd a társaságban elsőként országúti versenybiciklire váltottam. Ennek hatására vásároltak a többiek is versenybiciklit, de az első hosszabb dobogókői túránkat még krosszbiciklivel tettük meg”

– fejtette ki.

Ezen a ponton ismét nagy nevetés tört ki, egymás szavába vágva mesélték, hogyan tolták a bicikliket hosszú kilométereken keresztül fel a dombra, milyen vicces megnézni az akkori fotókat, szinte kínos látni az akkori öltözetüket, kiegészítőket.

„Időnként megálltunk, hogy megnézzük a telefonon a térképet, mekkora távot tettünk meg. Már-már a sírás kerülgetett, amikor rájöttünk, hogy az előző megállótól csak 800 métert haladtunk. Hatalmas szenvedésnek éltük meg az első túrát, de amikor két évvel később ismét megtettük, akkor tudatosítottuk, mennyit fejlődtünk. Közben belépő szintű versenybiciklikre cseréltük a túrabicikliket és rendszeresen tekertünk”

– mondta Dezske. Gábor hozzátette, az is időbe telt, míg összeszoktak.

„Meg kellett tanulnunk tartani a tempót egymással, de nagyon motivált mindegyikünket, hogy egyre jobb átlaggal, gyorsabban, jobb felszereléssel haladjunk. Jó ideig nagyjából egyforma erőnléti szinten voltunk, de Zoli sokkal többet biciklizik, így ki is tűnik közülünk”

– fogalmazott.

Tájak, esések

A peredi biciklisták sokat járnak a Pilisbe, mert jó kerékpárutak vannak, a Balatont minden évben körbetekerik és a Selmec-hegységbe is rendszeresen visszatérnek. Jártak a Kis-Kárpátokban, a Tribecs-hegységben, Trencsén, Nyitra és Aranyosmarót környékén, Szomolányban (Smolenice), az EuroVelo 6-oson a Duna partján, az Alacsony- és a Magas-Tátra több pontján és a Szlovák Paradicsomban.

„Nagyon jól sikerültek a Csehországba tervezett többnapos túrák is, amiket úgy szerveztünk meg, hogy több helyszínt is bejárhassunk és a szállás közel legyen az állomáshoz, ugyanis vonattal utaztunk és szállítottuk a bicikliket. Bacsófalva (Počúvadlo) is az egyik kedvenc helyünk lett, nagyon szép környék, családostul járunk oda, visszük a bicikliket és nagyokat túrázunk”

– tudtuk meg Dezskétől. Zoli hozzátette, a dombos vidék miatt kedvelik a környéket.

„Aki szeret bringázni, annak Selmecbánya és a selmeci hegyek szinte kötelező úti cél. Gyönyörű hely, nagyon jók az utak. Azért is kezdtünk biciklizni, hogy új helyeket ismerjünk meg. Autóval is lehet barangolni, de ha valaki biciklivel végigteker egy 10 kilométeres dombos szakaszon, minden fát megismer”

– mondta Roli. Tomi szerint nagyon sok minden történik egy-egy túra során. Szavai alapján szerencsére nagyon ritkán kell defektet javítani vagy a bicikliket szerelni, de esés van bőven. Tömegbalesetet nem szenvedtek még, de az viszonylag gyakori, hogy valaki elcsúszik, lehorzsolja magát, eddig azonban sosem kellett senki miatt változtatni a terven, az esést követő rövid pihenő után mindig folytatni tudták a túrákat. Zoli saját kárán tanulta meg, hogy minden kerékpártúrára fontos szerelőkészletet, alkatrészeket magával vinni. Azóta tesz így, mióta egyszer tíz kilométert kellett biciklis cipőben gyalogolnia defekt miatt. Példáját a többiek is követik.

Fontos az erőnlét

A peredi biciklisek általában legfeljebb 100 kilométeres túrákat szerveznek. Azt mondják, ez az a hossz, amelybe a gyorsabb tempóban megtett távok mellett belefér több pihenő, frissítő, akár egy jó étterem vagy fagyizó meglátogatása is, ugyanis szeretik jól érezni magukat és élvezni az életet. A hétköznapokon ugyanakkor be kell iktatni keményebb edzéseket is, hogy bírják tartani a 30-40 km/ó sebességet a túrákon. Elmondásuk szerint ez az amatőr bringások tempója, a profik 40-50 km/ó-val vagy annál gyorsabban képesek akár 200 km hosszan hajtani a kerékpárt.

„Edzés nélkül nem tudnánk felhajtani a dombokra. Az első dobogókői túrán 14 kilométerből 8 km-en toltuk a biciklit, két évvel később megállás nélkül megtettük a távot és úgy éreztük, már nem is kihívás, furcsa volt felidézni, milyen meredeknek tűnt először a terep”

– mondta Tomi. Hatalmas nevetés tört ki ismét, ahogy visszaemlékeztek arra a felemelő érzésre, hogy egyszer sem kellett leszállni a kerékpárról, nem úgy, mint az első alkalommal.

Országúti versenybringa

A csapat tagjai országúti versenybringát használnak, amelyet értelemszerűen az országúti biciklizéshez fejlesztettek ki, ezért csak ország- és kerékpárutakon közlekednek vele.

„Lehet rosszabb minőségű utakon is használni, de az élvezhetetlen. Ennek a biciklinek az a lényege, hogy minél nagyobb a keménysége, annál jobban lehet vele haladni, ezért az autópálya minőségű aszfalt felel meg a legjobban. Nincs okunk panaszra, sok helyen lehet ehhez hasonlót találni, például a Csallóközben nagyon sok új és jó minőségű út van”

– részletezte Zoli. Ezzel szemben a Nyitrai kerület, azon belül a Vágsellyei járás, valamint a Galántai járás marad el leginkább a bicikliutak építésében, illetve nagyon sok a veszélyes útszakasz tapasztalataik szerint. Nincs olyan túra, amelyen ne találkoznának olyan sofőrökkel, akik leszorítják őket az útról, dudálnak rájuk, és szinte mindegyikük átélt olyat, hogy csak azért élte túl a találkozást egy autóval, mert lehajtott az útról, mert úgy előzik ki őket a sofőrök, hogy szemben is jön valaki. Az is előfordul, hogy ablakmosó folyadékkal spriccelik le a bicikliseket, de úgy vélik, tapasztalható javulás is az autósok és a biciklisek közötti egymásra figyelés terén. A kerékpárutakkal kapcsolatban kifejtették, nem kellene feltétlenül az országutak mellett építeni azokat, a töltések vagy a határi utak mentén is vannak elfogadható minőségűek, amiken ugyan nem lehet csúcsidőket javítani, de a rekreációhoz ideálisak, csak sajnos kevés van belőlük, hiába hallani évek óta tervekről és ígéretekről.

„A biztonságunk érdekében villogókat használunk nappal is és a kerékpárkomputerhez csatlakoztatható radart, amely jelzi, ha gépjármű közeledik. Minél nagyobb sebességgel közelít, annál erőteljesebben jelez, villog és hangot is ad. Azért is nagyon hasznos, mert nagy a hatótávolsága, így nem kell mindegyik biciklire szerelni, mégis mindnyájan észrevesszük, ha veszélyt jelez”

– magyarázta Roli. Az országúti versenybicikliről Zoli elmondta, a lényege, hogy gyorsan lehet vele haladni, ezért nem fontos, hogy kényelmes legyen.

„Olyan előrehajló pozícióba kényszeríti a bringást, hogy minél kisebb legyen a légellenállás. Ehhez hozzá kell szoktatni a testet, hogy tűrje a fájdalmat, így később már nem lesz fájdalmas a biciklizés, hanem jó érzéssel tölt el”

– fogalmazott.

Fáradtság és feltöltődés

A bringások egyetértettek abban, hogy a kihívás és a sikerélmény, az erőpróba és a saját teljesítményük állandó javítása az, ami miatt mégis jó vállalni a kényelmetlenségeket, mert egy kitűzött cél elérése után a hatalmas fáradtság ellenére is rendkívül felemelő érzés tölti el őket. Úgy vélik, a biciklizés nagyon jó a mentális és lelki egészség megtartására. Útjaik során teljesítménymérő alkalmazásokat is használnak, amelyekben megjelennek más kerékpárosok teljesítményei, ami jó motivációt jelent számukra. A legfőbb céljuk mégis a közösen megélt élmény, a köztük lévő baráti kapcsolat erősítése, a közösségépítés. Bárkinek jó szívvel ajánlják a biciklizést, mert nem feltétlenül kell hozzá komoly felszerelés, a legegyszerűbb eszközökkel is el lehet kezdeni. Ahogy más sportoknál, úgy itt is a határ a csillagos ég.