Keresés

A gyerekekért főleg az anyukák járnak a napközibe. A velük való tanulás feladata is rájuk hárul, bár ebben az idősebb testvér vagy a nagymama is besegít. Néha előfordul, hogy reggelenként az apuka kíséri el a gyereket az iskolába. Vállalkozásuk vagy a munkájuk miatt azonban csak vacsorára érnek haza. A vacsorakészítés és mosogatás egyértelműen az édesanyák feladata.

Már hónapok óta foglalkoztatja a felsőoktatási intézmények hallgatóit a bevezetendő tandíj kérdése. Bár az oktatási minisztérium pozitív változásban reménykedik, hiszen változna az ösztöndíjak rendszere, magasabb diákhitelt is igényelhetnének az érdeklődők, a diákság nem ennyire derűlátó.

A bársonyos forradalom utáni változások nemcsak a politikára és gazdaságra nyomták rá a bélyegüket, hanem a népesség összetételét és életvitelét is nagyban befolyásolták. Szlovákiában megnőtt az átlagéletkor, csökkent az évente végrehajtott abortuszok száma, és 1989 novembere óta kevesebb gyermek született.

A gyerekekért főleg az anyukák járnak a napközibe. A velük való tanulás feladata is rájuk hárul, bár ebben az idősebb testvér vagy a nagymama is besegít. Néha előfordul, hogy reggelenként az apuka kíséri el a gyereket az iskolába. Vállalkozásuk vagy a munkájuk miatt azonban csak vacsorára érnek haza. A vacsorakészítés és mosogatás egyértelműen az édesanyák feladata.

Talán lassan-lassan elmúlnak a fagyos, szürke napok, s mi háziasszonyok azon kezdünk el gondolkodni, hogyan oldjuk meg a lehető leggyorsabban az elengedhetetlen tavaszi nagytakarítást.

Amikor a tavaszi verőfény besüt az ablakunkon, minden porszem szembetűnőbbé válik. Nem csoda, hogy azon vagyunk, minél előbb felszámoljuk a télen összegyűlt fölösleges lomokat, s rendet teremtsünk nemcsak önmagunkban, hanem magunk körül is.

Az őszi táj színeinek kavalkádja úgy öleli magába az asszony alakját, mint a nyár későn nyílott különleges virágát. Karcsú testével, feltűzött hajával kortalannak tűnik.
Sikertelen házassága százévnyi terhe alatt megroskadt, ezért utalták be a szanatóriumba. Valami megszakadt benne. A parkban ül, s elmélyülten olvas.

Éretlen felnőttek voltak. Egy rejtett erő húzta-rángatta őket az elprédált gyermekkor felé. Azokban az időoázisokban, ahol még nevetni-mókázni lehetett, mindennemű, jelentéktelen értelmetlenséget meglovagolni. Szaglászni. Ingerkedve járni a falut. Bekukkantani a házakba. A konyhák homályában idétlenkedni.

Köhögés jeligére: „A betegségem egy éve kezdődött, azóta voltam fül-orr-gégésznél, tüdőosztályon, a problémám azonban nem múlt el. Szedtem különféle antibiotikumokat, immunitást erősítő gyógyszert, eredmény nélkül. A tüneteim: reggel, kelés után azonnal köhögök, pontosabban felköhögök a torkomból (sárga, tömör, ragacsos váladékot), ehhez jön egy szörnyű reggeli szájíz. Napközben szintén többször, akaratlanul is felköhögök színtelen váladékot, ami olyasmi, mint amikor az ember az orrát fújja, csak éppen a torkomból jön. Este lefekvéskor szintén köhögnöm kell, alvás után és előtt mindig. A szájízem lehetetlen és egyre elviselhetetlenebb, pedig ezzel régen nem voltak problémáim.”

Hallgatás jeligére: Kérésére leveléből nem közlök részleteket, bár szerintem tanulságos volna. A lényeg: hogy egy gyermekkori influenzás betegség óta egyre rosszabbodik a hallása.