Keresés

Ősi hit szerint a kézírás az Istenek ajándéka. Sajnos napjainkban, viszont egyre közönyösebbé válunk a kézírás értékei iránt, hiszen a technika mind intenzívebben jelen van a mindennapjainkban, és már a legszemélyesebb életünkben is.

Sajnos ebben a mai rohanó, pénzorientált és gyakran érzelemmentes világban egyre többen kerülnek olyan helyzetbe, hogy akár harminc év munkaviszony után, önhibájukon kívül (pl. cég megszűnése, munkaerő-leépítések stb.) elveszítik az állásukat.

„Egy gyerek hallását semmi sem élesíti úgy, mint ha dicsérik.”
(Jerry D. Twentier)
Az igazi pályaválasztás pontosan akkor követel komoly, konkrét elhatározást a fiataloktól (serdülőkorban), amikor szinte még önmagukat sem találták meg igazán. Tele vannak kételyekkel és választani főleg nem tudnak.

A grafológus mindig a tanult – sztenderd – írástól való eltéréseket vizsgálja. Nem véletlen, hogy minél közelebb vagyunk az írástanulás kezdeti szakaszához, annál kevesebb még a változás, annál nehezebb különbözőségeket találni ugyanannak a korosztálynak az írásában. A tanultság mázának lekopásához, az egyéniesedéshez időre van szükség...

Indiában egy gondoskodó apa panasszal fordult egy emberi jogi testülethez, mondván, az iskolacsengő veszélyezteti fia egészségét.
Ashok Vishvakarma, bhopali lakos azzal fordult a Madhya Pradesh Emberi Jogok Bizottságához, hogy fia az iskolai csengő áldozatává fog válni.

Az élet tele van meglepetésekkel. Vegyük például az iskolát. Boldog kisgyerekként hosszú, vidám napokat töltesz azzal, hogy elszórakoztatod magad, és új dolgokat tanulsz (pl.

Egy nagyon érdekes kísérletet végezhetsz el újra otthon, anélkül, hogy bármiféle galibát okoznál vele. Kristályt fogunk növeszteni, nem is akárhogyan. Egy-két otthon is megtalálható, egyszerű kellékből csodákat lehet művelni.

A szeretkezés, vagyis a szex az örömszerzésről szól, de nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy könnyedén lehet – idő előtt – kisbaba is a dologból. Vannak olyan párok, akiknél határozottan ez a cél, de a többség egyelőre még elkerülné ezt. Mindkét esetben szükség van arra, hogy pontosan tudjuk, mi miért és hogyan történik.

Papp Imre nevével először a Mozgó Világ 1989 júliusi számában találkoztam. Ebben a nyitott, sokszor merész, az akkori társadalmi berendezkedéssel is szembehelyezkedő irodalmi-művészeti folyóiratban — ez az idők távlatából visszatekintve még inkább állítható — elismerés, rang volt megjelenni.

Mivel a múlt alkalommal Weöres Sándort a „legmagyarabb” költőként aposztrofáltam, de azt, hogy mit értek ezen a jelzőn, terjedelemszűke miatt nem fejthettem ki, kötelességemnek érzem, hogy visszatérjek a kérdésre. Mindenekelőtt az idézőjelre hívnám föl a tisztelt olvasó figyelmét.