Pipacsok

Papp Imre nevével először a Mozgó Világ 1989 júliusi számában találkoztam. Ebben a nyitott, sokszor merész, az akkori társadalmi berendezkedéssel is szembehelyezkedő irodalmi-művészeti folyóiratban — ez az idők távlatából visszatekintve még inkább állítható — elismerés, rang volt megjelenni.

Papp Imre nevével először a Mozgó Világ 1989 júliusi számában találkoztam. Ebben a nyitott, sokszor merész, az akkori társadalmi berendezkedéssel is szembehelyezkedő irodalmi-művészeti folyóiratban — ez az idők távlatából visszatekintve még inkább állítható — elismerés, rang volt megjelenni. A Mozgó Világ említett számában bemutatott öt fiatal költő (Papp Imrén kívül a következők: Szűcs Enikő, Fehér Sándor, Lékó István, Motesiczky Gábor) közül az akkor harmincéves Papp volt a rangidős, foglalkozását tekintve a Wolker Színház technikusa, takarítója, kulisszatologatója, egyszóval: mindenese.

Bár a kilencvenes évek elején élettársával, a grafikus Lőrincz Zsuzsával egy ideig Komáromban élt, az ország kettészakadása után végleg a száztornyú Prágába költözött. Igaz, szülőföldjével sosem szakadt meg egyikük kapcsolata sem. Az Art-MA Galériában 2000 nyarán magam is részt vettem Lőrincz Zsuzsa kiállításának megnyitóján; e tárlaton a grafika és a festészet határán álló monotypiái domináltak. A Pipacsok borítólapján is látható közülük egy, míg a kötet belsejét Lőrincz Zsuzsa grafikái díszítik.

Mivel Papp Imre Prágában, a bohémek, a kiskocsmák, a cseh városi folklór forrásvidékén él, okkal gondolhatnánk, hogy költészetén is ennek a környezetnek a hatása érződik. Valóban, az alig több mint kéttucatnyi versek jó része magán viseli a nagyváros izgalmainak, küzdelmeinek nyomát, de a zajos Prágában is eszébe jutnak a bősi ibolyák.

Papp Imre első kötetének (Versek, Lilium Aurum, 1995) megjelenésekor még azt írtam a szerzőről, hogy „szabálytalan” költő. Ma is azt gondolom, hogy szabálytalan mondatainak, csapongó gondolatainak megfejtése, megértése nem könnyű, s nem biztos, hogy minden olvasó számára sikerrel jár. De izgalmas vállalkozás elmélyedni a verseiben, melyek az életről, a költő életéről, eddig megtett útjáról szólnak. S ezek a versek nem választhatók el a kötet grafikáitól; egyikük, az Egysoros kifejezetten is („Zsuzskónak” ajánlással) a művésztársnak szól: „Csak az óvatlan alma lehet szebb a leheletednél”. Motesiky Árpád

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?