Kedves, ám kényes virág

A gardénia (Gardenia jasminoides) a kora tavaszi hetek mutatós idénynövénye. A Rubiaceae család tagja, Kínából és Japánból származik, ahol 60–180 centiméter magas, széles örökzöld cserjeként él. Szabadföldön fagypont alatt elpusztul. Sötétzöld, fénylő levelei között jázminillatú, krémfehér, viaszos virágok nyílnak. Fajtától függően lehetnek egyszerűek vagy teltek.

A gardéniát nálunk szobanövényként árusítják. Rendkívül igényes, szobai körülmények között is megköveteli az eredeti élőhelyének meleg nappalait és hűvös éjszakáit, valamint a kiegyenlített nedvességet, és közepes párás levegőt.

A gardénia a szobai azáleához hasonlóan a savanyú talajt kedveli. A cserépföld jó vízáteresztő, ugyanakkor jó víztartó képességű legyen. Az átültetéshez 1 : 2 arányban perlittel dúsított savanyú tőzeget (1 rész perlit, 2 rész tőzeg) válasszunk. A talaj savanyú kémhatásának megtartása érdekében kizárólag lágy (forralt, majd szobahőmérsékletűre hűtött, illetve desztillált) vízzel öntözzük a növényt. A gardénia állandó nedvesen tartást igényel, ám a pangó vizet nem kedveli. Cserépföldjét felülről öntözzük, és soha ne hagyjuk kiszáradni. A növény közepesen párás levegőjű lakásban fejlődik és virágzik a legszebben. A páratartalom növelése érdekében – különösen a fűtési idényben naponta permetezzük a lombját lágy vízzel. Lehetőleg agyagcserépbe ültessük. A kavicsot is rendszeresen nedvesítsük, ami a növény környezetében kedvezően párás mikroklímát tart.

A gardéniát az öntözésen kívül havonta egy alkalommal tápoldatozni is kell, kifejezetten savanyú talajt kedvelő növények számára kifejlesztett, rhododenrdon-tápoldattal. A tápanyaghiányt a növény levélsárgulással jelzi. Ez nem tévesztendő össze a klorózissal, amikor a levéllemez sárgul, de az erek zöldek maradnak. Ilyen esetben egy hónapon át heti két alkalommal vas-szulfátot, vagy vas-kelátot adjunk a növénynek.

A gardénia nappal 21–24, éjszaka 15–18 fokos hőmérsékletet igényel. A növény a hirtelen hőmérsékletváltozásra és a huzatra bimbóelrúgással, levélhullással válaszol. Télen sok fényt kíván, ezért déli fekvésű ablakpárkányon tartsuk. Nyáron a tűző nap megperzseli a leveleket, és gyors kiszárdásra készteti a növényt. Nyáron a gardéniát a szabadban is tarthatjuk. Félárnyékos helyet válasszunk a számára, ahol a nagyobb növények megóvják a délutáni forró napsütéstől. Cserepestől ássuk el a talajba, és a tövét érett istállótrágyával, vagy komposzttal fedjük. A rendszeres öntözésről ilyenkor se feledkezzünk meg. Amennyiben a növény szépen fejlődik és virágzik, nem kell tápoldatozni.

A gardénia meglehetősen emberpróbáló növény. Ha sikerül életben és virágzásban tartanunk, akkor 2–3 évente, kora tavasszal ültessük át, a korábbihoz hasonlóan savanyú közegbe. Novembertől márciusig félfás dugványozással szaporíthatjuk.