Zenei linkség a maximumon

Én, aki minden produkcióban próbálom megtalálni a jót, vagy legalább az értelmet, ebben nem tudtam. Ajánlom, hogy a folytatásban a (link) helyett használjuk inkább az elkövetők megnevezést, ez találóbb. Az öt srác „zenélésnek” nevezett poéntalan tréfálkozását ugyanis én szabadságvesztéssel büntetném, és hasonlóan járnék el, azokkal a kiadóbeli emberekkel is, akik teret adtak nekik. A banda neve viszont tökéletes. Ennél jobbat nem is találhattak volna. A zenei linkség fogalma teljes mértékben kimerül az albumon.

Vajon mi célból léphettek színre?

Annak ellenére, hogy állítólag egy régóta működő elkövetőbrigádról van szó, először tavaly októberben hallottam felőle. A fiúk előadásában felkerült a lemezcégük promóciós kiadványára a Neoton Família Nyár van című slágerének átdolgozása. Gondoltam, kicsit elkéstek vele, meg nem értettem, miért kellett ehhez hozzányúlni, hiszen annyian megpróbálkoztak már vele. A felvétel hallatán aztán ezeket el is felejtettem, és egy fontos kérdés fogalmazódott meg bennem. Ezt most komolyan kell venni, vagy amolyan paródiaszerűség? Mindmáig nem tudom. Komolyan venni ugyanis nem lehet, de a paródia feltételeinek sem felel meg. Hamisan előadott, csapnivalóan rossz átdolgozás. Januárban jött a folytatás, hasonló szellemben és kivitelben, ezúttal az Első Emelet volt az áldozat, és slágere, a Csakazértis szerelem. Azóta kaptunk egy egész CD-t, rajta további tizenegy átdolgozással.

Vajon kiknek a kicsodái lehetnek?

A borítón az olvasható, hogy a (link) mindenkinek köszöni, de annyira link, hogy nem írja le, kiknek. Szerintem, ha az áldozatok hallották volna, mit műveltek a dalaikkal, nem járulnak hozzá a kiadáshoz. (Vagy netán hallották, és ennek ellenére beleegyeztek? Akkor nekik is kijár néhány hónap felfüggesztett!) Mindössze egy név szerepel a köszönőblokkban, Szigeti Ferencé, aki szó szerint vakon hitt a produkcióban. (Oda van írva!) Meg ezek szerint süketen is. Akarva-akaratlan felmerül az emberben, hogy esetleg rokoni vagy más szálak kötik össze őt valamelyikükkel, és ennek tudható be a lemezszerződés.

Vajon komolyan veszik?

Egy-két ötlet azért megbúvik az albumon. Például a 4F Club slágerének, a Balatoni láz címűnek az átirata az Omega Petróleumlámpájának dallamával indul, majd a MÁV szignálja is felbukkan benne. Van itt minden, kérem szépen, a forrás gazdag: Máté Péter, Republic, Kistehén tánczenekar... Koncepciótlan, kedélyeskedő, erőltetett átdolgozások, poénkod-ni próbáló, de poéntalan tinipunk-rockos stílusban. A leggyengébb láncszem kétségkívül az énekes. Nemhogy énekelni, még rappelni is csak hamisan tud.

El a kezeket a (link)-től!

Nem tudom, megemlíthetem-e a Zorallt (a zenészek bizonyára nem szívesen szerepelnek egy lapon az elkövetőkkel), amely hasonló alapokon nyugvó átdolgozásokra specializálódik, persze élvezhető, ötletes kivitelben. Azért vonnék párhuzamot, mert elképzelhető, hogy a zenekar viszonylag szép sikerén felbuzdulva gondolták az elkövetők, hogy nekik is teremhet babér. A hiba ott van, hogy ezt egy kiadó, egy multinacionális cég (!) fel is vállalta, és hivatalosan megjelentette, magyarán, ez a szörnyűség pénzért kapható a boltokban. Csak azt nem tudom, kiknek szánták, nem hiszem, hogy ezt valaki is megveszi.

Ezek után az olvasóban felmerülhet a kérdés, minek foglalkozunk a (link)-kel. Csupán elrettentés céljából! Hogy mindenki messziről kerülje el. Manapság bárkinek megjelenhet zenei hanghordozója, ha viszont résen vagyunk, megóvhatjuk magunkat a hasonló folytatásoktól. A CD-t még az ellenségünknek se vegyük meg, mert az eladott példányszám láttán az elkövetők még azt hinnék, hogy van rájuk igény, és örömükben belefognak a második albumukba.