Útikönyv a környékünkhöz

Ön is fel szokott figyelni a környékükön lévő különös látványosságokra? Például, hogy a sarkon lévő diófa egyik ága önálló éltet él: minden évben ő az, akinek a legkésőbb sárgulnak a levelei, és legkésőbb veti le ruháját? Vagy a kertjükben lévő süncsalád, akik évről évre visszajárnak sövénylaki otthonukba? Készítse el gyermekeivel a környék útikönyvét!

Meglepve fogja tapasztalni, hogy a kicsik mi mindent észrevesznek a világból.

Kellékek: papír, zsírkréta, filctoll vagy vízfesték, fényképezőgép, magnó, jegyzetfüzet.

Először is: járjuk körbe a környéket a gyerekekkel, legyenek ők, akik felfedezik a látnivalókat: érdekes terméseket, bokrokat, különleges épületeket vagy esetleg furcsa szomszédjainkat! A megfigyelések kapcsán aztán kiválóan el tudjuk magyarázni, hogy hogyan növekednek a növények vagy hogy miért vesztik el lombkoronájukat a fák őszszel. (És persze számíthatunk egy rakás olyan kérdésre, amikre mi magunk sem tudjuk a pontos választ.)

Dokumentáljuk közösen a sétánk tapasztalatait: készítsünk feljegyzéseket, fényképezzünk, sőt akár magnófelvételen is rögzíthetjük megfigyeléseinket! Gyűjtsünk „tárgyi bizonyítékokat”: leveleket vagy szalvétát a sarki cukrászdából. Otthon aztán rajzoljuk le gyermekünkkel együtt a környék „érdekesség-térképét”, a megfelelő helyekre pedig ragasszuk be a bizonyítékokat, majd írjunk hozzá magyarázatokat, pontosan úgy, ahogyan azt az útikönyvekben láthatjuk!

Kutatásunk eredményét osszuk meg ismerőseinkkel, barátainkkal vagy bárkivel, aki a környéken lakik, bizonyára jó néhány olyan dolog lesz, ami már nekik is feltűnt. Jövőre aztán ismét felkereshetjük ezeket a helyeket és megvizsgálhatjuk, változott-e valami a tavalyihoz képest. (Az alapötlet Bennett: Kapcsold ki a tévét! című könyvéből való.) (s)