Tolerancianap a krókusz jegyében

„Ma sem értem, honnan van az a mérhetetlen gyűlölet az em- berekben, amely lehetővé tet- te azokat a borzalmakat, ame- lyeket mi átéltünk…” – a 80. életévében járó Gallainé Haas Julianna holokauszttúlélő szavai ezek, amelyek január 31-én, a tolerancia napján hangzottak el a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban.

Julika egy másik gondolatával fogalmazzuk meg azt a célt is, amely végett iskolánk megszervezte ezt a napot: „Amit mi átéltünk, az a kirekesztés következménye volt. Ebből én azt tanultam meg, hogy életem során mindig felléptem az ilyen megnyilvánulások ellen, kiálltam azokért, akiket bántás, a másságuk miatti megkülönböztetés ért.” Julika 7 éves volt, amikor elszakították édesanyjától és 11 éves nővérétől, akiket soha többé nem látott viszont, hasonlóképpen, mint a háború előtt körülbelül száztagú családjának mintegy háromnegyed részét. Őt az átélt borzalmak tették szolidárissá, empatikussá a másik ember szenvedése, megkülönböztetése iránt, diákjainkat pedig remélhetőleg mindaz, amit az ő életéről, illetve a további előadásokból, foglalkozásokból megtudtak e napon.

Tudatosabb fellépés

A 2016/17-es tanév gimnáziumunkban a tolerancia éve. Az extrémizmusnak, az intoleranciának nemcsak a társadalomban, hanem a közvetlen környezetünkben tapasztalható előretörése, illetve a sajtó és a közvélemény részéről az iskolával szemben megfogalmazott elvárások késztettek bennünket arra, hogy intenzívebben foglalkozzunk ezzel a témával. A tanév elején a diákjaink körében végzett felmérés eredményei is tudatosabb fellépésre sarkalltak bennünket: növendékeink 78%-a értett egyet ugyanis azzal az állítással, hogy az iskola sokat tehet a toleráns magatartás kialakításáért, és a válaszolók mintegy fele ezt el is várja az intézménytől. Több, egész évben futó programot indítottunk, ilyen például a mentorprogramunk, melynek keretében gimnazista önkénteseink tehetséggondozás, korrepetálás céljából foglalkoznak az alapiskola diákjaival; multikulturális séták Pozsonyban; előadások a történelem szeminaristáknak; érzékenyítő tréningek minden osztály számára; rendszeres előadások és foglalkozások az osztályfőnököknek, illetve a tanároknak, hogy professzionálisan tudják megoldani a felmerülő problémákat, kérdéseket, és még sorolhatnám. Ebbe a körbe tartozik bekapcsolódásunk – egyetlen szlovákiai magyar iskolaként – az Írországból indult, jelenleg 11 országban működő Krókusz projekt magyarországi csoportjának munkájába.

Európa szeretetben

Az első tavaszi virágként kinyíló krókusz a sárga csillag szimbóluma, és a holokauszt gyermekáldozatainak állít emléket. Ősszel az alapiskolánk hetedikes és a gimnáziumunk harmadikos diákjaiból álló krókuszcsoportok elültették a krókuszhagymákat az iskola előkertjében. Mivel január 27-e a holokauszt nemzetközi napja, tolerancianapunkat az e napról való megemlékezéssel kötöttük össze. A január iskolánkban különben is szinte teljes egészében a toleranciáról szólt: egy héten keresztül Brazíliából, Indonéziából, Ukrajnából és Törökországból érkezett lektorok tartották az angolórákat, melyek nemcsak a nyelvgyakorlásról, hanem egymás megismeréséről és az elfogadásról is szóltak; egy hétig voltak vendégeink az Erasmus+ projekt Európa szeretetben programja keretében a spanyol, a német, az olasz és a finn partneriskolák diákjai és tanárai (e programnak szintén része volt egy angol nyelvű tolerancianap, valamint egy e témában meghirdetett plakát- és fotópályázat), és ezt követte a január 31-i tolerancianapunk.

Az előítéletek gyökereiről

Igazgatónőnk, Morvay Katalin bevezetője és köszöntője után a program első előadását volt diákunk, Lelkes Viktória, az ELTE ötödéves pszichológia szakos hallgatója, az iskolai mentorprogramunk konzultánsa tartotta arról, mi a tolerancia, mitől válunk előítéletessé, a sztereotípiák rabjaivá, milyen következményei vannak az ilyen magatartásnak. Vikivel a diákoknak a nap folyamán kisebb csoportokban lehetőségük nyílt egy Előítéletes vagyok? című számítógépes teszt kitöltésére és megbeszélésére. Mivel a már említett tanév eleji felmérésben a diákok a társadalomban és az iskolai környezetükben is nagyon erősnek érezték (89, illetve 72%) a bevándorlásellenes extrémizmust, ezért tartotta a következő előadást Kovács Attila vallástörténész, iszlamológus, a Comenius Egyetem docense (szintén volt diákunk), aki nem először adott elő nálunk erről a témáról. Az iszlám és a menekültválság összefüggéseit taglalva világosan és egyértelműen cáfolt meg a sajtóban terjedő, politikusoktól hallható féligazságokat, hazugságokat úgy, hogy közben nem tagadta a helyzet súlyosságát. Ezt követően krókuszos gimnazistáink jutottak szóhoz. Zakál Réka és Haják Norbert az erasmusos tolerancianapon elhangzott előadásukat hozták el: arról beszéltek, hogyan foglalkozik iskolánk a toleranciára való neveléssel. Ezután a népirtásokról szóló kiselőadások következtek: az örmény népirtásról Magyar Dalma és Szabó Krisztina, a vörös kmerek által elkövetett kambodzsai borzalmakról Csölle Máté és Szabó Károly, a balkáni háború idején végbement embertelenségekről Magát Dominika és Vaňo Tímea, az afrikai népirtásokról Szabó Dóra és Nagy Ádám, a holokauszt zsidókon kívüli több százezer áldozatáról Csikmák Katalin és Katona Eszter beszélt, Krizsan Zsuzsanna és Ribánszky Friderika pedig a Világ Igazait bemutatva tárta fel előttünk, hogyan maradtak sokan emberek az embertelenségben is.

Családi fotók történetei

Nagyon kedves magyarországi vendégek fogadták el meghívásunkat erre a napra. Gallainé Haas Julika mellett ellátogatott hozzánk a Krókusz projekt szakmai vezetője, Vincze Beatrix, az ELTE docense, valamint Pap Ágnes projektvezető. Ők két órán keresztül családtörténeti kontextusú érzékenyítő foglalkozást tartottak először a hetedikes krókuszcsoportban, majd a tolerancianap harmadikos és negyedikes hallgatóságának. A diákok készültek erre a foglalkozásra: elhozták a családi fotóalbumokból a legidősebb családtag fényképét és a hozzá kapcsolódó történetet. A 20. század szlovákiai magyarságot érintő borzalmai, a háborúkról, a deportálásról, a kitelepítésről, a jogfosztottságról szóló történetek keveredtek Julika élettörténetével, és remélhetőleg tudatosították a diákjainkkal az okokat, amelyek az emberi jogokat, a humánumot sárba tipró ideológiák, rendszerek kialakulásához és fennmaradásához vezettek.

Empátia, szolidaritás

Vázlatosan leírva is sok mindaz, ami a Duna utcai gimnáziumban zajlott január 31-én. De elképzelhetjük, lelkileg mennyire megterhelő volt diákjainknak az előadásokra készülni, a tömegsírokkal szembesülni, és bevallották, legalább ilyen nehéz volt végighallgatni a nap programját, tudatosítani fontos dolgokat, amelyekkel eddig valamilyen okból nem találkoztak, esetleg amelyeket szándékosan kerültek vagy rosszul tudtak. Nem véletlen, hogy amikor a családtörténeti foglalkozás végén Pap Ágnes rákérdezett, mit tehetünk, mit tehetnek ők, hogy ezek a dolgok ne ismétlődjenek meg, tanácstalanság uralkodott el a diákokon. Aztán valaki mégis megfogalmazta a legfontosabb szavakat: empátia, szolidaritás... Reméljük, mindenki hallotta! E szavakkal fogjuk végezni a program levezetését, a reflektálást, és folytatni munkánkat a tolerancia, az elfogadás jegyében a Duna utcán!