TANDĺJAK EURÓPÁBAN

Az állami felsőoktatási tandíjak kérdése minden országban heves indulatokat vált ki. Az integrálódó európai oktatási piacon nincsen erre vonatkozó egységes szabályozás. A tandíjkérdés így nem csak Szlovákiában kerül a viták középpontjába. Miniszterelnökök székét veszélyeztetheti, tüntetéseket, sőt zavargásokat gerjeszthet, és a társadalmi ellentétek kiéleződését idézheti elő.

Nagy-Britannia

Nemrégiben sorsdöntő üggyé lépett elő a tandíjak kérdése Nagy-Britanniában. A reformtervezet Tony Blair miniszterelnöki székét is megingatta, hiszen a tervezetet nemcsak az ellenzék, hanem a kormányfrakció is ellenezte. A tandíjreformnak mindvégig kétséges volt a kimenetele. A miniszterelnöki hivatalnak eddig példátlan rábeszélő kampányt kellett indítani a győzelem érdekében: miniszterek lobbiztak, és maga Blair is hadjáratba kezdett, hogy meggyőzze a lázadó munkáspárti képviselőket.

Az elfogadott brit tandíjtörvény alapján az állami egyetemek 2006-tól tanévenként 3 ezer fontig (kb. 180 ezer korona) terjedő, a diplomaszerzés utáni jövedelmekből, utólag fizetendő tandíjat szedhetnek be a hallgatóktól.

A brit tandíjreformot az igazságosabb teherelosztás jegyében dolgozták ki. A képlet egyszerű: a felsőoktatás eltömegesedésével egyre többen kerülnek a főiskolák, egyetemek padjaiba, ezzel egyre több teher hárul az adófizetőkre. Ezt a terhet kívánja a brit kormány áthárítani a jövő diplomásaira, hiszen – jelenleg – a diplomával rendelkezők többet keresnek, mint az érettségizettek.

Az angliai helyzetet az a kétezer fontos tanulmányi segély jellemzi leginkább, melyet 25 ezer rossz körülmények között élő diák között osztottak ki. A támogatásra azért volt szükség, mert a felmérések szerint a tandíjak miatt többen kényszerültek abbahagyni tanulmányaikat. Nagy-Britanniában a felsőoktatás finanszírozása összetetten alakult. A nyolcvanas években az oktatás ingyenes volt, a diákok a szülők anyagi helyzetétől függően kaptak ösztöndíjat, amit az adókból fedeztek. A szociális ösztöndíj mellett azonban egyre inkább szükség mutatkozott más támogatási rendszerre is, ezért a kilencvenes években bevezették a diákhitelrendszert. A hitel a hallgatói ösztöndíj kiegészítője lett.

A jelenlegi éves tandíj diákonként 1075 font, de alacsony családi jövedelem esetén az egyetemek elengedik ezt az összeget. 1999-ben eltörölték a környezettanulmányokon nyugvó ösztöndíjat, és hitellel helyettesítették. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az egyetemistáknak komoly nehézséget jelent a kölcsönök megfizetése. Ezek a nehézségek vezettek ahhoz, hogy az utóbbi években csökkent az egyetemi hallgatók száma. Az egyszeri, kétezer fontos segéllyel elkezdődött változást egyébként az egyetemi rektorok is sürgették.

Németország

És ez jellemző az Európai Unió tagországainak zömében. Az ingyenes felsőoktatást már olyan országok sem engedhetik meg maguknak, mint Németország. A tandíjak bevezetése a közelmúltban óriási tiltakozási hullámot váltott ki a német diákok köréből. Tüntetéseken a tiltakozók többször összetűztek a rendőrökkel, Darmstadtban diákok 20 percig megszállták a hesseni rádió stúdióját, Berlinben elfoglalták a városházát, órákra megszállták a Német Szociáldemokrata Párt székházát. A különböző akciók hetekig tartottak Németország szerte. A diákok az oktatásra szánt támogatások lefaragása, valamint a tandíj bevezetése ellen tiltakoztak akcióikkal. Berlin ugyanis 2009-ig 75 millió eurót akar törölni a város három egyetemének költségvetéséből. A diákok attól tartanak, hogy a tervezett intézkedések nyomán csökken majd a színvonal, és felerősödik a szociális szelekció. Az első diploma megszerzése végül is ingyenes, ám az intézmények saját hatáskörükön belül kérhetnek tandíjat a további tanulmányokat is folytatóktól. Az anyagilag hátrányos helyzetben lévő diákok részére hozták létre a német támogatási rendszert. A támogatás összegét havi 500 euróban maximalizálták, melynek egyik felét ösztöndíj, másik felét kamatmentes hitel formájában kaphatják meg a tanulók. A hitel visszafizetésének módját a diák társadalmi és anyagi helyzetét figyelembe véve alakítják ki.

Franciaország

A francia tandíjak nem kerültek reflektorfénybe: a frank rendszerről azt tartják ugyanis, hogy elérhető mindenki számára. A franciaországi felsőoktatást az intézmények sokfélesége jellemzi. Az egyetemekre jelentkezőknek nem kell felvételi válogatáson részt venniük, érettségivel kerülhetnek be a hosszú távú tanulmányokat nyújtó közintézményekbe. Az egyetemek mellett léteznek különböző minisztériumok alá rendelt magán- vagy állami iskolák, melyeken a szakmai jellegű oktatás a jellemző. A tandíj nagyságát az oktatási minisztérium határozza meg évente. Az állami intézményekben ez az összeg igen alacsony, emellett a hallgatók szociális ösztöndíjban és étkezési támogatásban is részesülnek.

Ausztria

Sokévi ingyenesség után egy ideje félévente mintegy 375 euró tandíjat szednek Ausztriában a hallgatóktól. A rendszer bevezetése azonban nem ütközött akkora ellenállásba, mint amire számítani lehetett. Sokan ugyanis elfogadták azt az érvelést, hogy a tandíj a csak látszólag egyetemre járó áldiákokat szűrte ki, és nem a tehetségeseket a jó anyagi kondíciókkal rendelkezők javára. A hátrányos helyzetű tanulók számára ugyanis kiépítettek egy ösztöndíjrendszert, amellyel a diákok egyharmadát támogatják.

Ám a tandíjat befizető hallgatók jogosan követelik a minőség javulását: több oktatót, elegendő termet. Az ausztriai reformok már az egyetemi együttműködéseket feszegetik, amely a bolognai folyamatként emlegetett európai oktatási piac egységesítésének is velejárója.

Magyarország

Magyarországon is szélsőséges indulatokat vált ki a tandíj kérdése. Nemrégiben újból felröppent a tandíj bevezetésének híre: Magyar Bálint oktatási miniszter ugyanis az Európai Egyetemek Szövetségének kétnapos budapesti konferenciáján azt mondta, hogy Magyarországnak meg kell oldania a felsőoktatás finanszírozásának kérdését, amelynek során nem lehet megkerülni a tandíj bevezetésének problémáját sem. Miután az ellenzék azzal gyanúsította meg a kormányt, hogy ismét tandíjat akar szedni, az oktatási minisztérium alig győzött cáfolatokat kiadni. A miniszter minden lehetséges fórumon megerősítette: nem szerepel a kormányprogramban az államilag finanszírozott hallgatói helyek tandíjassá változtatásának programja. Ugyanakkor elismerte: Magyarországon van tandíj, hiszen a diákok több, mint harmada költségtérítéses hallgató. (mk, ervé)