Szívvel-lélekkel a katedrán

BORKA ROLAND

Boldog, kiegyensúlyozott, karizmatikus. Tóth Árpád, a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese a hivatásának él. A biológia és a kémia a szakterülete, de a tudományok valamennyi szegmense érdekli. Nem véletlenül fűződik a nevéhez a tanintézményben immár hetedik évfolyamába lépett Tudományok napja szervezése. Szakmaiságról, emberiességről és a sikeres oktatás-nevelés titkáról beszélgettünk.

„Édesanyám óvónő volt, táttam és tapasztaltam, hogyan bánik a gyerekekkel. Ő mindenki Klári nénije. Ha az utcán sétáltunk, egykori növendékei hangosan köszöntötték. Sokat köszönhetek a családi háttérnek. Felfedeztem magamban azt a különleges érzéket, hogy tudok a gyerekekkel bánni, így nem volt kérdéses számomra, milyen hivatást választok” – kezdi a beszélgetést Árpád. Kiváló példát nyújt tanítványai számára, akik szuperlatívuszokban beszélnek kedvenc tanítójukról: nemcsak a tananyagot adja át, hanem megpróbálja egyfajta életvezetési tanácsokkal is ellátni őket. Megtudom, reggelente az iskolai büfében vásárolja a reggelit, és az osztályban fogyasztja el a diákjaival. „Közösen reggelizünk, ekkor meghallgatom, mi bántja őket, de én is elmesélem nekik a napomat. Közvetlenebb légkörben könnyebben feloldódnak. Nekem ez természetes, az hiányzik, ha éppen nem vagyok velük” – meséli.

A tanáriban kellemes hangulat uralkodik, az éppen szünetüket töltő tanárok elmondják, Árpád gyakorlatilag minden idejét a diákjaival tölti, s ez ösztönzőleg hat rájuk is. Ha szeretettel viszonyulunk a diákokhoz, vallja a tanár úr, minden esetlegesen felmerülő nehézség leküzdhető. „Következetesség szükséges a diákoknál is. Ezt láttam otthon. Pontosan tudtam, meddig mehetek el. Úgy gondolom, a humor és a szigor megfelelő elegye a gyermekkel való sikeres kommunikáció és foglalkozás kulcsa. Bármi van is, a jókedv megmarad. Nem függ sem helyzettől, sem időjárástól. Megérdemlik, hogy a legjobbat kapják belőlem. Mindenben a pozitívumot keresem.” A diákok mindezt alátámasztják, és még évek múltán is dicsérik egykori tanárukat. A feleltetést is sajátos módszerekkel könnyíti meg a tanulóknak. Ha látja, valaki nehezen boldogul az anyaggal, annak megpróbál olyan körülményeket teremteni, hogy feloldódva könnyedén ad számot ismereteiről. „Korukhoz mérten partnerként kezelem őket, hiszen sokat lehet tőlük tanulni. Több éve futballozom, mert azt gondolom, a sport és általában a mozgás remek csapatépítő, és hitelesen mutatja a társadalmi viszonyokat. A játékban is szabályok vannak, aelyek mindenkire egyformán vonatkoznak. Ha hibáznak is, nem félnek bocsánatot kérni, tiszta lappal indulnak. Nem kell mindenáron sérelmeket cipelnünk magunkkal, mind emberek vagyunk.” Nemcsak focizik, asztaliteniszt is oktat a helyi szabadidőközpontban.

Megszerette Gútát. A nagymegyeri Corvin gimnáziumba járt, és nem gondolta, hogy egyszer éppen egyházi iskolában fog tanítani. Némi fenntartással viszonyult az egyházi iskolához, de hamar megszerette. Sokkal jobban tartott az alacsony anyagi megbecsüléstől. De nem a pénz miatt csinálja, elsődleges számára a gyermek. „Tényleg tartottam az anyagiaktól, de másodállással kiegészítve egészen jó szinten lehet élni úgy, hogy azt csinálom, amit szeretek! Sokkal jobban sajnálnám, ha nem tudnék annyi időt szánni a diákjaimra, mint amit igényelnek. Érdekes helyzeteket hoz az élet: nagymamám szerette volna, ha papnak állok, s most pedig az egyházi iskolában tanítok. Nincsenek véletlenek.”

A jövőt illetően saját családot tervez. „Ha mások gyerekével sikerül, akkor az enyémmel sem lehet különösebb gondom” – mondja mosolyogva a tanár úr.