Szex, és semmi más

De miért kell ezt a tévén keresztül sugározni, és miért kell elhitetni a fiatalokkal: az a normális, hogy „orrba-szájba”, mindenkivel, a lehető leggyakrabban? Sajnos manapság az érzelmek nélküli szex motiválja a többséget. De vajon hová vezet ez a szexuális szabadosság, amely ma már mind fiatalabb korosztályokat jellemez? Ha a párkapcsolatok lényege az, hogy a szex adekvát módon bármikor rendelkezésre álljon, akkor a szerelem elveszíti jelentőségét.

Az a szerelem, amely minden emberi életkorban a reményből, a vágyakozásból alakul ki, és amely mindig „termékenyítőleg” hat az emberekre. Vannak tehetséges emberek, akiket ez a nagyszerű érzés művészi teljesítményre sarkall. A szerelem évezredek óta alapvető forrása és táptalaja volt az emberi kultúrának és a különböző művészeteknek.

Napjainkban ennek ellenére egyre ritkábbak az érzelmektől fűtött kapcsolatok, sőt azt kell látnunk, hogy valamelyest a nemi szerepek is felcserélődtek. A nők lettek aktívabbak, kezdeményezők, és a férfiak váltak „kiválasztottakká”. Ez a jelenség sok fiatal fiúnak tetszik, hiszen kisujjukat sem kell mozdítaniuk, még egy szál virág sem kell hozzá, és a lány egy fél mosoly kedvéért a bátortalan lovag ölébe veti magát.

Ez miért baj?

Nem baj, sőt kifejezetten jólesik minden kamasz srácnak, de ez mégsem tökéletes és örökké fenntartható állapot. A lány válik potenssé, és a fiú pedig impotenssé.

Az állapot a nőknek is ártalmas. A fiúk ilyen körülmények között elveszítik a vágyakozásérzést, küzdési motivációt, csak annyi biológiai érzetük marad, amennyit egy ölben ülő leány kiválthat belőlük. Ez a viselkedési forma és úgynevezett szerepcsere sok mindennek a következménye, de legfőbb kiváltója a média, amely a társadalmat döntően befolyásoló tényező – a negyedik hatalmi ág, ahogy modern politológusok szokták mondani. Olyan probléma ez, amelyet orvosolni kellene. A felnövekvő generáció erkölcsi nevelésére alapvető hangsúlyt kellene helyezni, mert majdan egy szexuális anarchia közepén találjuk magunkat, ahol mindenki valamilyen testi-lelki betegség hordozójává válik, ahol nincsenek komoly párkapcsolatok, csak szabados, nyílt körök, amelyeken belül cserélődnek a partnerek.

Szeretném remélni, hogy egy szép napon, még a mi életünkben megváltozik a férfi-női viszony, mert az ember eredendően érző lény; vágyakozik arra, hogy szeressen, és hogy szeretve legyen. Az erkölcs vissza fogja szerezni méltó helyét nemcsak a párkapcsolatok, hanem az élet minden területén. Talán egyszer rádöbbenünk, hogy a hamburgernél van jobb étel, a gazdaságos ivójoghurtnál finomabb ital, a kávéautomatából váltott löttynél hasznosabb frissítő, a tablettásnál nemesebb bor, a bokor-, aluljáró- és ruhásszekrénybelinél mívesebb szerelem. Hiszem, hogy egy nap, mint a zavarosban halászó horgász, kimerjük majd a médiák demagógiájából a valódi értékeket.