(S)örömteli sötét valóság

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sör. Csakhogy az olyan barna volt, mint a kutyám hülyülve. Világos? Mondom barna volt, nem világos. Most már csöppet sem világos... De én ezzel mégis tisztában vagyok, mint újszülött bébi a pelenkában. Egyszer ez a sör egy világos pillanatában elhatározta, hogy nem lesz sötét! Ezért aztán elment szerencsét próbálni. Útközben bugyogott az agya, de már kevesebbet habozott, mint elhatározása előtt. Jókat lötyögött magában, s csak úgy villámlott benne a sok komló meg maláta. Sokkoló, mert ma látta ezt ötödször, de amúgy érezte is, mint amikor szőrétől viszket a ködmön. Talán talál magán még élveznivalót, gondolta, s képzeletét oldalbagombolta, mint goromba gomba mérgét oltva a baromba, aki van oly ostoba, hogy bekapja. Gyere kislány a karomba inkább, mint ó, festett madár ikonja, lépcsős piramisok mellett vonagló ábrák eleven lexikonja, hol inka a levegő is, de az ódon szellő még inkább. Vonaglik a lét a halálba, szálkás hal állva víz tetején bámul, egy tál kása mellette a vízen: Wiesentahl. Tálban víz és kása, gyere, edd meg Szása, Mása, Dása, kinek más a mása, ki nem fogadott másra, csak egy második ásra, mondván neki: ott hagyod a fogad, ott. Aztán mégis másra fogadott... Már csak a mitológia hiányzott, hogy teljes legyen a barna sör világos látomása, ám ekkor megjelent előtte három világos sör:

– Ollé, ollé-ollé-ollé! Mi vagyunk a három világos sör. Te ki vagy?

– Én vagyok a barna sör, és most leszúrlak benneteket! – válaszolta a barna sör sötét voltát csöppet sem meghazudtolva. Jól meghúzta, s jól megtolta a három világos sört. Csak húzta-tolta, húzta-tolta, húzta-tolta őket, és a végén mindhármukat leszúrta.

Mikor mindez megszáradt sötét lelkén, már lassan besötétedett. Ám ekkor találkozott a duplafarkú nyuszival. Ez a nyuszi arról volt híres, hogy mindenkit meg tud szabadítani sötét mivoltjától. Csak keresztberakja két micsodáját, állítólag...

– Ide figyelj, te barna sör! – hápogja a duplafarkú tapsifüles. – Vagy azonnyomban világos leszel, amikor keresztbe rakom magamnak, vagy pedig keresztbe rakok neked, és lehúzlak, mint hegyi bacsa huszonhárom féldeci borovicskát!

A nyuszi nagy meglepetésére a barna sör olyat tett, amit még a világ nem látott: ellent mondott neki. De a nyúl sem hagyta annyiban, s odanyúlt, de mivel dupla ékessége lekonyult, a nyúl kinyúlt. A barna sör meg éli világát, s ma is él még, ha fel nem élte barnáját.