Rousseau, a filozófus, és a zene nagymestere

Gondolom, mindenki hallotta már Jean-Jacques Rousseau nevét?! A kérdés nem is ez, sokkal inkább az, mit hallott róla! Nyílvánvalóan azt, amit az iskolában irodalom, történelem, esetleg ha volt ilyen, filozófia órán elmondott, megtanított a tanerő. Pedig sok érdekességet lehet még tudni róla, amit nem szokás tanítani. Rutinos olvasóink már kitalálhatták! Bizony neki is volt egy hobbija!

Na, de először szép sorjában! Amit mindenki tud...

Rousseau 1712-ben Genfben született egyszerű polgár családban, édesapja órás volt. Iskolába soha nem járt, szülei tanították meg írni, olvasni. 16 éves koráig vésnökinasként dolgozott egy szigorú, durva mesterember keze alatt. Egyszer túl későn ért haza város körüli csavargásából és a városkaput zárva találta. Mivel félt munkaadójától, nem mert a szeme elé kerülni, inkább elbujdosott. Szerencséjére egy gazdag özvegyasszony pártfogásába vette, nála élt egészen 1740-ig. 1742-ben költözött végül Párizsba, ahol megismerkedett a felvilágosodás nagy alakjaival, a késöbbi enciklopédistákkal. De még ekkor sem kezdett írással, filozófiával foglalkozni, inkább különböző mesterségek kisebb-nagyobb sikerrel való gyakorlásából tartotta el magát.

„Az ihlet“ csak 1749-ben szállta meg, amikor is éppen Diderot barátját indult meglátogatni egy vidéki börtönbe. Az országút szélén megpihent egy fa alatt, amikor is hirtelen, mint egy villámcsapás meglátta a követendő utat. Az elkövetkezendő 10 évben írta meg fontos műveit, amelyek kapcsán ma is tanulunk róla. 1762-ben Emile című értekezése miatt a parlament elfogatóparancsot adott ki ellene. Svájcba menekült és csak 1770-ben tért vissza Párizsba. 1778-ban egy régi tisztelője Párizs melletti birtokán halt meg.

És, amit nem tud mindenki...

Rousseau hobbija a zene volt. Már egészen fiatalon is vonzódott e művészeti ág felé, de akkor nem volt módjában tanulni. Csak késöbb, mikor az özvegy házába került, fedezte fel pártfogója tehetségét és ő kezdte tanítatni. Elküldte egy kórusiskolába, ahol is Rousseau fél évet töltött. Ekkor annyira felbátorodott, hogy elszökött az iskolából és elszerződött egy vidéki úr kastélyába zenetanárnak.

„ĺme, énekmester lettem, anélkül, hogy egy áriát is le tudnék kottából.“ Munkaadója azonban be akarta mutatni barátainak fiatal felfedezettjét, így koncertet szervezett, ahol Rousseau szerzeményeit mutatták be. Mindenki sejtheti, hogy a dolog csúfos kudarc lett, botrányba fulladt.

Visszatért hát az özvegyhez, ahol ezúttal más módon próbált a zenéhez közelíteni. Belevetette magát a zeneelmélet tanulmányozásába. Végül arra jut, hogy a kottaírás módszere helytelen. Új rendszert dolgoz ki, ahol a számjegyeket számok helyetesítik.

„Ettől a perctől kezdve azt hittem, hogy megalapoztam a szerencsémet... és csak egy gondolatom volt: Párizsba menni, mert nem kételkedtem benne, hogy ha benyújtom tervezetemet az Akadémiának, forradalmat keltek vele.”

Aki látott valaha kottát sejtheti, hogy mégsem alakult minden Rousseau tervei szerint. 1741-ben az Akadémia „kontárok szavára nem hallgatva“ elutasítja a javaslatot.

Azért ő nem adta fel! ĺrt több operát, verseket zenésített meg és sok zeneművet komponált mejeknek nagy részét sajátkezüleg semmisítette meg. Mégis végül írt és komponál egy korszakalkotó művet. „Devin“, ami a francia vígopera őse lett. 1752. október 18-án a francia királyi udvarban volt az ősbemutató a királyi család tiszteletére. Akkora volt a siker, hogy a király parancsára még több mint száz előadást tartottak.

Ezt az egy művét még sokáig játszották, sőt napjainkban is elő-elő veszik operaházak. Aki ügyes és érdekli a dolog talán egyszer megnézheti! (sulinet)