Retrofílinges, nem mindennapi kalandtúra

100 km, 26 liter ásványvíz, 1,5 kilogramm súlyveszteség – ez a 120-as Škodával tett kalandtúra mérlegeA szerző illusztrációs felvételeMennyit bír a járgány. Elárulom, nem sokat. Egy szürke, verőfényes nyári napon, amikor a hőmérő higanyszála alig haladta meg a negyven fokot árnyékban, arra gondoltunk, kipróbáljuk, milyen lehetett egy régi kocsival végigmenni az azóta sem nagyon felújított közutakon. Az út szépen indult. Szokás szerint megtankoltuk a kocsit. Mit nem mondjak, a benzinárak az égbe szöktek. A töltőállomáson egy kellemes meglepetésben volt részünk. Egy csinos szöszi lemosta az autó szélvédőjét. Nem ez a lényeges, hanem, hogy a lány nem kért pénzt érte. Biztos úgy látta, ennek már nem sokat segíthet. Ezzel pedig képletesen feladta az utolsó kenetet a Škodára, mert ami ezután következett, az egyszerűen hihetetlen. Kellő elszántsággal nekivágtunk a 100 kilométeres útnak. Nem tudom, miért ezt választottuk. Szép, kerek szám és ezen bármit le lehet mérni.

Enyhén szénsavas közlekedés

Úttalan utakon jártunk, és a kocsink felettébb jól teljesített. A klíma nem működött ebben a fapados autóban, tehát a kinti 40 fokos hőség kutyafüle sem volt annak, ami a pléhkaszniban volt. Folyt rólunk a víz, alig bírtuk inni az ásványvizet. Az egy út alatt 26 litert megittunk. Amikor már a cél előtt voltunk néhány kilométerrel, akkor a kocsi beadta az unalmast, illetve felforrt a hűtővize. Nekünk meg az agyvizünk. Mert amellett, hogy látszólag céltalanul kocsikáztunk, azért komoly tétje is volt a dolognak. Találkát beszéltünk meg a kijelölt helyen. Mondani sem kell, hogy másfél órát késtünk. Tehát akkor felforrt a víz. Segítséget kértünk. Jött is egy srác. Már messziről vigyorgott, amikor meglátta, miféle közlekedési eszközzel rójuk az utakat. Jót nevetett rajtunk, majd beszállt a középkategóriás, légkondicionált autójába és továbbhajtott. Mi is megpróbálkoztunk a lehetetlennel. Kevés sikerrel. Néhány perc autózás után meg kellett állni, hogy kellően lehűtsük a motort, aztán újra nekivágtunk. ĺgy ment ez addig, míg el nem értük a kiválasztott helyszínt. Boldogok voltunk, mint a sportolók, ha átvágják a célszalagot. Kis pihenő után, amikor már kellő lelkierőt gyűjtöttünk ahhoz, hogy visszainduljunk beindítottuk a motort. Illetve csak beindítottuk volna, hiszen a kocsi bedöglött. Ismét segítséget kértünk a helyiektől, akik miután egy jót röhögtek a markukba, betolták a kocsit. Elindultunk. Hurrá, lelkendeztünk. Most már sima ügy a dolog. Hazagurulunk. A győzelemittas mámorunkban azt hittük, sikerült túljárnunk a kocsi eszén. Már ha van neki. Egyes autótulajdonosok szerint igen. Ebben nem kételkedem.

Boldog vég

Mert miután hangot adtam elégedettségemnek, a motorban belebújt a kisördög és ismét száz fokon égett. Több se kellett, leálltunk. Vakartuk a fejünket, amikor kiderült, nincs desztillált víz. Ketten összekacsintottunk és felbontottuk az első ásványvizes palackot és beletöltöttük. Körbenéztünk, hogy mennyien látnak, mert még magunknak sem mertük bevallani, mit tettünk. Ez nem várt eredményt hozott. Az autó jobban ment, mint új korában. Ezt persze képletesen értem, hiszen egyikünk sem élt, amikor a járgány elhagyta a gyártószalagot. Megint eluralkodott rajtunk az öröm. Egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás, a motor ismét rakoncátlankodni kezdett. Ráadásul az idő is rosszabbra fordult. Erős szél fújt és esni kezdett. Az autó leállt. Már ki tudja hányadszor. Újra ásványvíz, újra padlógáz. ĺgy ment ez addig, míg ki nem fogytunk a vízből. Megálltunk egy faluban vizet kérni. Jöttek is a lakosok csodálni a kocsit. Schumachernek nem volt része ilyen fogadtatásban, mint nekünk. Elképzelhető, hogy a falubeliek az unokáiknak fogják mesélni, miféle csodát láttak. Mi pedig nemhogy csodát, hanem fényes nappal csillagokat láttunk. De nem a boldogságtól, erre mindenki mérget vehet. Újra nekiveselkedtünk az útnak, betoltuk az autót és elindultunk. Hazáig többször újra kellett ismételni a fentebb vázoltakat, de sikeresen megérkeztünk. Verejtékesen, elcsigázottan, de büszkén és boldogan egyaránt, hogy épségben teljesítettük a vállaltakat. A Škoda 120-as azonban nem ilyen szerencsés. A rosszvasban végzi. Béke poraira.