Randall Wallace: A rettenthetetlen

Randall Wallace amerikai író nagysikerű könyve kerül ma bemutatásra, mely alapul szolgált Mel Gibson 1995-ös mozisikeréhez, és talán ez szolgált alapul a szerző igazi hírnevéhez is. A regény születésének elég érdekes az alaptörténete. Randall Wallace egy alkalommal feleségével egyetemben elutazott Skóciába, hogy kikapcsolódásképp megtekintse a nagy történelmi múlttal rendelkező felföld nevezetességeit: várait, kastélyait, múzeumait. Ekkor találkozott egy különleges szoborral, ami megragadta a tekintetét. A szobor egy harci öltözetet viselő, fegyveres férfit ábrázolt, aki kemény, rettenthetetlen pillantással meredt a távolba. A szerzőt annyira elkápráztatta a szobor, hogy elkezdett érdeklődni: vajon kit ábrázolhat? Nemsokára megtudta, hogy egy méltatlanul elfeledett, hatalmas hőst és mártírt, a XIII. században élt William Wallace szabadságharcost. Az írónak nem sikerült kiderítenie, hogy rokonságban áll-e a halott hőssel, vagy csupán a nevük egyezik, ám olyannyira megihlette őt a férfi, hogy miután hazatért, lázasan dolgozni kezdett, és a lehető legtöbb információt megpróbálta összegyűjteni William Wallace-ról, a skót felkelőről.

Munkáját siker koronázta: megszületett A rettenthetetlen című történelmi regény. A mű csodálatos lett. Végig izgalmas, érzelmekkel teli, olvasmányos, megható és tanulságos. Randall Wallace mestermunkát tett le az asztalra, melyre méltán lehet nagyon büszke, sőt megkockáztatom, hogy egy ilyen mű megalkotása után bármelyik író büszke lehetne magára. A párbeszédek tökéletesek, a csatajelenetek borzongatóan izgalmasak (és teljesen valósághűek), a tájleírások kápráztatók, a szerelmi jelenetek pedig fájdalmasan gyönyörűek. Sajnos nem tudom, hogy Randall Wallace mennyi ideig írta a könyvet, de hogy nem csapta öszsze két hét alatt, abban teljesen biztos lehetek. Minden egyes apró részletre odafigyelt, és egyszerűen nem tudok benne semmiféle hibát találni. Még csak egysíkú, unalmas leírások sem szerepelnek a kötetben, és nem is lett feleslegesen túl hosszú: pontosan olyan terjedelmű, amilyennek lennie kell. Sajnálom, de egyszerűen képtelen vagyok kritizálni, és ez is ritkán esik meg velem. Minden tiszteletem Randall Wallace-é, na meg tökéletes munkájáé!