Philip K. Dick: VALIS

Ki látott már egyszerű, kiszámítható, hétköznapi dolgokról szóló Dick-történetet? Ilyen talán nem is létezik. Az 1928-as születésű Philip Kindred Dick paranoiás, skizofrén, mégis végtelenül művelt és bölcs írásai közül talán a Valis a legfélelmetesebb és legnehezebb olvasmány, tele elgondolkodtató és megrázó leírásokkal, őrült humorral és öniróniával. A rövid ideig élt, mégis döbbenetes életművet hátrahagyott író 1981-ben, egy évvel halála előtt jegyezte e regényt, és talán ebből ismerhetjük meg legjobban ezt a misztikus, őrült, profetikus koponyát, aki tulajdonképpen elérte azt, amiről minden író csak álmodik: ha nem is gyökeresen, de megváltoztatta a világot.

A regény főszereplője Horselover Fat, aki tulajdonképpen az író maga (Philip görögül annyit jelent: „aki szereti a lovakat”, tehát „Horselover”, a Dick pedig németül „kövér”, azaz „Fat”). Dick az elbeszélésben váltogatja az egyes szám első, illetve az egyes szám harmadik személyben való fogalmazást. Alighogy elkezd mesélni Horselover Fatről, a második oldalon már azt írja: „Horselover Fat a nevem, és azért írom ezt az egészet egyes szám harmadik személyben, mert nagy szükségem van az objektivitásra.” Később ismét összezavar minket, amikor saját magát Philipnek hívja, és Horselover Fatet úgy emlegeti, mint egy kívülálló barátját. Mi több, kis baráti körében maga Fat a negyedik személy, akit a többiek is külön emberként kezelnek. A könyv végén aztán az isteni hatalom (VALIS) segítségével Fat megszűnik, és az író ismét egy és ugyanaz a személy lesz, aki innentől sajátjaként éli meg Fat korábbi emlékeit, élményeit. Szóval az egész regényt átszövi a tömény skizofrénia. Azt mondják, aki bevallja, hogy őrült, az tulajdonképpen egészséges. Nos, Dick bevallja saját elmebaját az egész világnak, és lám, igaza van. Ha nem fogadjuk el, hogy Dick őrült volt, akkor azt kell hinnünk, hogy ő volt a világ közepe. Hiszen melyikünknek ordítozott már a rádió trágár, nyomdafestéket nem tűrő szavakat, vagy melyikünket látogatták meg embernek álcázott földönkívüliek? Nos, erről van szó: egyikünket sem. És Dick haláláig hitt az igazában.

De hogy miről is szól a könyv? Horselover Fat egy nap isteni jelenést lát, egyfajta rózsaszín sugárzást, mely később VALIS-nak (Végtelen Aktív Létező Intelligens Struktúra) nevezi magát. A valóság szövete széthasad, és a világra áramló információ kételyeket és kérdéseket hoz magával. Horselover Fat pedig nem nyugszik addig, amíg ezekre a kérdésekre választ nem kap. Félig önéletrajz, félig fikció. Félig science-fiction, félig szépirodalom. Félig lélektani regény, félig metafizikai értekezés. Válaszok keresése olyan kérdésekre, melyeket talán jobb lenne nem feltenni. A Valis teológiai detektívregény, melyben Isten egyszerre játssza az eltűnt személy és a tökéletes bűntény elkövetőjének szerepét.

Ph. K. Dickről köztudott, hogy temérdek írót és filmest ihletett meg, illetve ihlet meg máig műveivel, de talán a Valis az, amely a legtöbb alkotóra hatott. Érezhető például, hogy William Gibson innen merített a Neurománchoz, ami aztán a Mátrix trilógiához vezetett, de Lewis Perdue jóval későbbi krimije, az Isten lánya is tele van Valis-jegyekkel (például a női megváltó, Sophia is ilyen). Hosszan lehetne sorolni az írókat, de talán mind közül a legfontosabb korunk leghíresebbje, Dan Brown, akinek a regényei tele vannak a Valis ujjlenyomataival. Szóval, Dickre lehet bármit mondani, csak azt nem, hogy nyomtalanul hagyta el ezt a világot.

A Valisról kétféleképpen lehet írni: vagy röviden, az egyénre bízva, hogy önállóan fedezze fel ezt a páratlan mesterművet, vagy nagyon-nagyon hosszan, beleszőve Dick egész életrajzát. Talán egy egész könyvet meg lehetne tölteni a Valis fejtegetésével. Hát én most az előbbit választom, és az olvasóra bízom a felfedezőmunkát. Akit érdekel, vegye kézbe a könyvet. Akit nem, az is: mindenkit meggyőz majd. A lényeg, ahogy az a fülszövegben is szerepel: közömbösen képtelenség elmenni mellette.