Philip K. Dick: Ubik

Philip K. Dick egyik legalapvetőbb műve az eredetileg 1969-ben napvilágot látott Ubik. Maga a cselekmény klasszikus science fiction, hatalmas, kreatív fantáziával megírva, tele kisebb-nagyobb (de mindenképp eredeti) ötletekkel, Dickre jellemző nüanszokkal és fanyar, társadalomkritikával tűzdelt humorral. Ugyanakkor ott van a szerzőre ugyancsak jellemző filozófiai és teológiai kérdéseket boncolgató háttér, a sorok közt – talán nem is annyira – elrejtett üzenet.

Glen Runciter az egyik legsikeresebb antipszi vállalat főnöke, mely látnokok és gondolatolvasók semlegesítésével foglalkozik. Amikor válogatott csapatával a Lunára utazik, hogy egy nagy költségvetésű akciót hajtsanak végre, a rivális társaság csapdába csalja őket. A felszín alatti robbantást mindenki túléli, kivéve Runcitert, akit a lehető leggyorsabban visszaszállítanak a Földre, hogy egy külön erre a célra fentartott létesítményben lefagyasszák. Minden igyekezet ellenére úgy néz ki, Runcitert nem sikerül megmenteni, és a Runciter Társaság összeomlik, ám ekkor a túlélők környezetében furcsa változások mennek végbe: egyikük pár óra leforgása alatt teljesen kiszikkad, a főhős, Joe Chip pedig furcsa üzeneteket kap a halottnak vélt Runcitertől. Miközben megpróbálja követni a férfi utasításait, körülötte az idő elkezd visszafelé peregni, és egyszer csak beköszönt az 1939-es év, a háború előtt álló Amerika. A dolgok egyre furcsábbak és egyre hátborzongatóbbak lesznek, s végül felmerül a döntő kérdés: vajon valóban Runciter halt-e meg, és nem maguk a főszereplők?

Az egész könyvnek egyfajta mellékszálat adnak a fejezetszámok mellett feltűnő, apró betűs részek, melyek mindig valamiféle csodaterméket, élelmiszert, háztartási cikket reklámoznak, de mindezt egyetlen néven: Ubik. Az utolsó fejezetben pedig a reklám helyét átveszi a kijelentés: „Én vagyok az Ubik. Már a világegyetem keletkezése előtt is voltam. Én alkottam a világokat.” Tehát megtudjuk, hogy Dick ezzel a fő szálban is jelenlévő Állandót akarta kifejezni, melynek száz arca van, bármivé képes átalakulni, miközben mégis végig ugyanaz marad.

Míg a regény sziporkázóan vonultatja fel a sci-fi műfajának rendkívül gazdag kelléktárát, addig egyszerre vet fel életről és halálról szóló alapkérdéseket. Az egyre jobban pörgő cselekmény mögött tehát ott vannak Dick valós félelmei, a talán nem is létező megoldás, a végső válasz keresése. Amikor azt hisszük, már minden tisztázódott, akkor kapunk még egy nyúlfarknyi fejezetet, mely ismét csavar egyet a történeten, és úgy zárja le a regényt, hogy csak a hidegrázás és egy halom kérdés marad utána.

Egyszerre science fiction és filozófiai regény, és bátran kijelenthetem, mindkét műfajban mestermű. Egy olyan könyv, amiért érdemes tudni olvasni. Rajta hát, szerezze be magának mindenki!