Példaértékű elhivatottság

A Felbári Szociális Intézmény- ben jártak tanulmányúton a Dunaszerdahelyi Egészség- ügyi Középiskola diákjai.

November ködös reggelén látogattunk el az intézménybe. A hidegtől kicsit átfagyva szálltunk ki az autóbuszból. Kicsit félszegen és félve léptük át az intézmény kapuját, mivel az épület kívülről barátságtalannak, ridegnek tűnt a ködös időben.

Ezek az érzések csak addig kavarogtak bennünk, amíg be nem léptünk a bentlakásos otthonba. Meleg fogadtatásban volt részünk. A bejáratnál vártak a lakók a nevelőkkel felsorakozva. Üdvözöltek bennünket és sok-sok finomsággal kínáltak az ízlésesen berendezett éttermükben. Reggeli után a főnővér röviden ismertette az intézmény történelmét. Megtudtuk, hogy Nagyszombat megye fennhatósága alá tartozik és a mentálisan sérült felnőtt férfiak részére tartják fenn. Kilencvennyolcan laknak benne. A szolgálatban levő nevelőktől megtudtuk, hogy kreatív módszerekkel, tehetségük kibontakoztatásával és szellemi képességeik, valamint testi adottságaik fejlesztésével és speciális pedagógiai módszerekkel gondoskodnak a rájuk bízott lakókról. Igyekeznek érdekes programokkal lekötni őket, színesebbé tenni hétköznapjaikat. Ki gondolta volna közülünk, hogy rendszeresen részt vesznek hazai és külföldi kirándulásokon, termálfürdőbe járnak, baráti összejöveteleket szerveznek a többi szociális intézménnyel, kosarakat készítenek, kulturális műsorokkal lépnek fel, van tánccsoportjuk, színdarabokat adnak elő, hetente sikerfilmeket néznek meg? Meglepődtünk, amikor a tánccsoportjuk mexikói táncokat adott elő. A csoport tagjai nagy lelkesedéssel és örömmel újságolták el nekünk, hogy a kalapjaikat egy velencei kirándulásukon vették.

Lehetőségünk nyílt megtekinteni szobáikat, a műhelyeket, ahol már a karácsonyi díszeket készítik, amelyeket a karácsonyi vásárokon árulni is fognak. Megnéztük a torna- és a kiállító termeiket, nagyon szép, felszentelt kápolnájukat. A négy emelet bebarangolása közben megismerkedtünk egy-egy bentlakó szomorú sorsával, valamint az intézmény problémáival. Ami igazán meglepett minket, az az ottani alkalmazottak elhivatottsága, ami igazán példaértékű. Sugárzott róluk, hogy szívvel-lélekkel végzik munkájukat, és megható volt, ahogy beszéltek a „fiaikról”.

Az igazi meglepetést látogatásunk végére hagyták. Amíg mi az intézményt tekintettük meg, addig néhány lakó átrendezte a közösségi termüket táncparketté, és táncmulatságra invitált bennünket. Mi pedig eleget tettünk a szíves invitálásnak és jót szórakoztunk.

A látogatás végén néhányan kedvet kaptunk, hogy a nyári szünetben pár hetet dolgozzunk ebben az intézményben. Legalább szerzünk egy kis szakmai gyakorlatot, és ki tudja, lehet, hogy az iskola elvégzése után ide jövünk dolgozni.