Párkányi gimnazisták az Educatio kiállításon

Az új év elején a 18-as szám dominált 18 párkányi gimnazista életében.

A 3. és 4. osztályosok többsége ezekben a hónapokban töltötte vagy tölti be a 18. életévét, s mint 18 éven át minden évben, idén is elvittük az érettségi előtt álló diákjainkat a budapesti Nemzetközi Oktatási Szakkiállításra, amelyet január 18-án 18. alkalommal rendeztek meg.

Ez a rendezvény a végzős középiskolásoknak ad lehetőséget arra, hogy információkat gyűjthessenek a továbbtanulási lehetőségekről, bemutatja a magyarországi és a külföldi egyetemeket, válaszokat ad a diákok kérdéseire, hogy miként lehet bejutni, majd diplomát szerezni az egyes főiskolákon, egyetemeken, szakképző intézményekben. Részletes tájékoztatást kapnak a felvételi pontok összegyűjtésétől kezdve a kollégiumi elszállásolásig mindenről, ami egy fiatal számára lényeges.

A kísérő tanároknak is hasznos ez a kiállítás, hiszen egy színtéren értesülhetnek a szakmai újításokról, módszerekről. Különböző előadásokon tájékozódhatnak a felsőoktatás jövőjéről, ami nemcsak a magyarországi iskolákat érinti, hanem – minden túlzás nélkül – az összes európai közép- és felsőfokú tanítási intézményt. A rendezvényre idén 150 kiállító, közel 50 felsőoktatási intézmény jelentkezett, hogy tájékoztassanak a náluk folyó oktatásról, lehetőségekről. Már harmadik alkalommal a kiállítók között találtuk a komáromi Selye János Egyetemet is, hiszen náluk már nemcsak magyarországi vendégtanárok oktatnak, hanem egyre több hallgatójuk van Magyarországról is.

Évente kb. 40-45 000 továbbtanulni vágyó középiskolás látogat el erre a budapesti rendezvényre, ahová ebben az évben mi is elvittünk 18 gimnazistát. Nem biztos, hogy közülük valamennyien Magyarországon kívánnak továbbtanulni, de fontosnak tartjuk, hogy iskolánk diákjai minden információt megszerezhessenek, ami meghatározhatja jövőjüket. Októberben már részt vettek egy hasonló kiállításon Pozsonyban, ahol a szlovákiai és csehországi egyetemek mutatkoztak be. A tapasztalatokat, információkat összegyűjtve a következő hetekben véglegesítik döntésüket, hol folytatják tanulmányaikat a sikeres érettségi vizsga után.

Az Educatio kiállításon eltöltött másfél-két óra kimeríti az embert. S úgymond, ha már „leugrottunk” Pestre, ne menjen veszendőbe a nap másik fele sem. Ezért évente mindig más-más délutáni programot találunk ki diákjainknak. Tavaly a Mátyás-templomban jártunk. Idén is a Vár területén maradtunk: a Magyar Nemzeti Galériában néztük meg a Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa című kiállítást. A tárlatvezetőnk látva a gyerekek fáradtságát, egy kiváló ötlettel szó szerint leültette őket a kiállítóterem közepére. A diákok puha párnákon pihenve már sokkal figyelmesebben hallgatták az érdekes történeteket Munkácsy Mihály életéről, festményeiről, azok sorsáról. A tartalmas tárlatvezetés végén szerencsénk volt, mivel a galéria egyik részében filmet forgattak, s annak végeztével még bejuthattunk abba a részbe is, ahol Szinyei Merse Pál csodás festményeit nézhettük meg. Főként a Lilaruhás nő és a Majális nyerte el a diákok tetszését, amelyekről – talán mondanom sem kell – tárlatvezetőnk szintén egy csokor érdekességet mesélt.

Egy tanár számára az a legjobb érzés, amikor látja, hogy örömet tudott szerezni tanítványainak. A gyerekek fáradtan ugyan, de élményekben gazdagon fújták ki magukat a buszban hazafelé, s már rendezgették is az Educatión begyűjtött tájékoztató könyvecskéket, lapokat, és mobiljukban a Vár udvarán és a Magyar Nemzeti Galériában készített fotóikat.

Csicsay Károly