Ötletek a stressz csökkentésére

A vizsgadrukk általában abból ered, hogy azt érezzük, nem tudunk mindent a vizsgára. Néhány speciális tárgytól eltekintve (pl. jogszabályok ismerete) ez a követelmény talán nem is várható el. Tanuláspszichológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az elsajátított anyag jelentős része (az anyag jellegétől függően akár 50 százalék) viszonylag hamar a felejtés áldozatává válik. Célszerű ezért inkább az ismeretek közötti összefüggések megteremtésének módszereire koncentrálni. A felsőoktatási követelményekhez már nem elég a hosszú szövegek többszöri olvasással való magolása. Nem áll rendelkezésre annyi idő, hogy átolvassuk ötször a kérdéses anyagot, és nincs elegendő emlékezeti kapacitás sem, hogy megjegyezzünk több ezer oldalt, pláne szó szerint! Súlyponti kérdéseket kell kijelölni az áttekintendő anyagban, lehetőség szerint még az irodalom áttekintése előtt. A súlyponti kérdéseket egy hierarchikus vázlat formájában – csak kulcsszavakkal jelölve – célszerű rögzíteni egy nagyobb méretű papíron. A továbbiakban színes cetlikkel az egyes témákhoz kapcsolódóan azokat a fogalmakat érdemes összegyűjteni, amiket már ismerünk. A megfelelő témához illően, eltérő színű lapocskákra vezethetjük fel a fogalmakat, ha szükséges, rövid definíciót írva a lapra. Csak annyit jegyezzünk fel, ami ráfér a kis lapocskára!

Ha ezzel elkészültünk, helyezzük a lapokat a megfelelő súlyponti kérdésekhez, majd tekintsük át a munkánkat. Ez lesz a tanulási térképünk. Amit most látunk, térképszerűen tartalmaz mindent, amit már tudunk a témáról. Ha ezek után kezdjük el feldolgozni az irodalmat, akkor a már feltüntetett részeket nem szükséges többször, részletesen átrágni. A hibákat természetesen korrigálnunk kell, de bízhatunk abban, hogy ezeket a részeket a vizsgán is fel tudjuk idézni. A továbbiakban arra koncentrálhatunk, hol vannak feltűnően fehér foltok a térképen. Térképünket célszerű úgy elhelyezni, hogy napközben többször is rá tudjunk pillantani, akkor is, ha éppen nem akarunk tanulni. Mondjuk az ágyunk fölé a falra, vagy az ajtó belső oldalára. Bármennyire hihetetlenül hangzik, így is megjegyezzük a tartalmát. Tájékozódhatunk a térkép segítségével – melyik részen, mi mellett, milyen távolságban helyeztük el a kulcsfogalmat, mi tartozott hozzá. Ezek a kulcsingerek a vizsgahelyzetben is segítik a felidézést.

Ha a térkép elkészítése után még sok időnk maradt a vizsgáig, akkor foglalkozhatunk a részletekkel. Hozzáolvashatunk a kérdéshez, a térképet folyamatosan bővíthetjük, tudásunkat mélyíthetjük. Ha kevés volt az időnk, akkor is sikerült valamennyire beleásni magunkat a kérdéses anyagba.

HOGYAN OSSZUK BE AZ IDŐNKET?

Tanulni akkor és úgy célszerű, amikor az a legjobban megy. Valószínűleg mindenki tapasztalta már, hogy a nap bizonyos órái teljesen alkalmatlanok arra, hogy elmélyedjen egy elméleti kérdésben. Ezeket az órákat más tevékenység számára célszerű fenntartani.

Meg kell határozni azokat az időszakokat, amikor kényelmesen, lazán át tudjuk engedni magunkat az információ befogadásának. Egy-egy tanulási blokk általában ne haladja meg a másfél órát, ezt követően hosszabb-rövidebb idejű szünet szükséges. Nem bűn a rövid lazítás (szemlehunyva szundítani egy negyed órácskát – de nem többet mint egy fél órát a kedvenc fotelünkben, vagy az ágyunkon, inni egy teát vagy kávét stb.). Aztán folytatódhat az információbefogadás.

A szüneteket akkor is célszerű beiktatni, ha végzetesen kevésnek tűnik az idő a vizsga előtt. Vannak persze olyanok is, akik egyhuzamban dolgoznak, és csak a teljes anyagrész végén hajlandóak lassítani. Az ő számukra nyilván az a munkamód a megfelelő. A tapasztalatok szerint célszerű a vizsga előtti utolsó éjszakát (ha lehetséges a megelőző nappal együtt) lazításra fenntartani. Látszólag ezzel időt vesztegetünk az információk elsajátításában, de fontos energiát gyűjthetünk a felidézésre, és kevesebb információ birtokában is élénkebben tudunk koncentrálni a vizsgahelyzetre.

AMIT A TARTALOMRÓL TUDNI KELL

Az emlékezeti térkép elkészítését követheti részletesebb jegyzet öszszeállítása is. Saját elképzeléseink szerint, saját előzetes tudásunk alapján célszerű jegyzetelnünk. Itt is alkalmazható módszer az anyagrész tartalmának előzetes áttekintése, a kulcskérdések kiemelése. Azután a kulcskérdésekre keressük a válaszokat, részletesen átolvassuk az anyagot, elkészítjük a feljegyzéseket. Célszerű ezután saját használatra felmondani, összefoglalni a tartalmat – esetleg rövid tesztet végezni, valóban emlékezünk-e mindenre. (Itt is alkalmazható a már említett térkép módszer, ezúttal ellenőrzési célokra). Ha olyan anyagokat kell rögzíteni, amelyeknek szó szerinti visszaadása a feltétel, akkor további kisegítő módszerekhez folyamodhatunk. Kezdőbetűkből mozaikszavakat alkothatunk, kulcsszavakból mintamondatokat gyárthatunk.

AMIRE ÁLTALÁBAN NEM GONDOLUNK

A pszichológiai szakirodalom már régóta ismeri az állapotfüggő tanulás, hangulatfüggő felidézés jelenségét. Ez a jelenségkör azt a tapasztalatot magyarázza, hogy bizonyos helyzetekben bizonyos információk tanulása és emlékek felidézése könnyebb. Ezért már a vizsgára készülve célszerű megteremteni magunknak azokat a feltételeket, amelyek várhatóan fogadnak minket. Általában ülve vizsgázunk, egy kényelmetlenül szoros ruhában, kedvenc tollunkkal kezünkben, óránkra pillantgatva. Ezeket a kellékeket célszerű magunk köré gyűjtenünk, mindegyik felidézési támpontként szolgálhat a vizsgahelyzetben. Az is segíthet, ha a vizsga során megpróbáljuk felidézni a helyzetet, amikor egy-egy adott témával foglalkoztunk. Az érzés előhozza az emlékeket, információkat.

A felvételi vizsgaidőszak sikeres teljesítéséhez hozzátartozik az egészséges étkezés, sok pihenés és megfelelő testmozgás. Az étkezés elhanyagolása, mozgásszegény életmód jelentősen növeli a feszültségszintet, hozzáadódik a vizsgadrukk és lámpaláz feszültségéhez. Koffeinnel és nikotinnal, valamint az alvás megvonásával szintén hozzájárulhatunk a feszültségszint fokozásához. A magas feszültségszint idővel gátolhatja az új információk elsajátítását, és ezzel ördögi kört indítunk el. (f, he)