Osztályozás? Szöveges,értékelés?

Az iskolakaput várakozással átlépő kicsik közül a többség iskolával kapcsolatos fenntartásai elég hamar kialakulnak; a tanítók sok esetben érzik úgy, hogy erőfeszítéseik nem térülnek meg, hiszen sok rossz osztályzatot kénytelenek adni, olykor buktatnak is. Ez pedig nem tesz jót a gyerekeknek. Hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni? – erre a kérdésre kísérel meg választ adni az egyik szerző, aki maga is gyakorló pedagógus: az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karának tanára.

Elméleti kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok szerint az iskoláztatás kezdeti szakaszában az osztályozás helyett a tanulók szöveges értékelése sokkal kevesebb kudarcélményt jelent a diákoknak és tanáraiknak egyaránt. De, hogy ez a váltás betöltse a hozzá fűzött reményeket, annak több feltétele van. Ezért a szöveges értékelés mellett ezekről a feltételekről is szól ez a kötet, tisztázó, segítő szándékkal. Reméljük, az egyik szerzőnek, Lénárd Andrásnak (aki maga is gyakorló pedagógus) sikerül meggyőznie a probléma iránt érdeklődő olvasóinkat arról, hogy az iskoláztatás korai éveiben a gyerekeknek hasznosabb, ha teljesítményükről, magatartásukról, társaikhoz való viszonyukról kialakított értékelő véleményüket a pedagógusok nem egyetlen osztályzatba sűrítik, nem helyezik el őket egy olyan skálán, amelynek fokozatai között nem egyenlők a távolságok, s nem mérik őket objektív tesztekkel sem. A szöveges értékelésben számukra a méltányosabb megítélés lehetősége rejlik.

A szülők árnyaltabb képet kaphatnak gyermekük iskolai nevelődési-tanulási folyamatainak eredményeiről, s ha nehezebb is így összemérni őt más gyermekekkel, pontosabban tudhatják, hogyan fejlődik, miben szorul még segítségre, vagy egyszerűen csak láthatják, hogy a tanító az értékeléskor (is) külön, személyes figyelmet szentel gyermeküknek.

A pedagógusok pedig olyan eszközt kapnak a kezükbe (alakítanak ki maguknak), amelynek működtetése megkívánja a gyermekek folyamatos megfigyelését, alapos megismerését, s ezáltal lehetőséget teremt a valóban differenciált, a tanulók aktuális teljesítményszintjéhez és igényeihez igazodó pedagógiai munkára. ĺgy többször kerülhetik el a tehetetlenség érzését, a hiábavaló erőfeszítések fölötti keserűséget, többször élhetik át egy-egy gyermek fejlődésében megmutatkozó eredményességből fakadó sikert, örömöt. (he)

Hunyady Györgyné, M. Nádasi Mária: Osztályozás? Szöveges értékelés? Dinasztia Tankönyvkiadó, 2004