Nesze neked! – a fejkvótarendszer hátulütői

Amint azt már mindenki tudja, az új közoktatási törvény életbe lépésével új helyzet adódott az iskolák finanszírozásában. Nem volt ez másképp a Felsőszeli Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola esetében sem, ahol hamarosan megszorító intézkedések bevezetésére kényszerülünk: pedagógusok elbocsátására, osztályösszevonásra, új óraelosztásra (órarend készítésre), nem kötelező órák lefaragására. A fejkvótarendszer, melynek célja az volt, hogy egyenlő esélyeket teremtsen iskoláinknak az életben maradáshoz (a fejlődésről talán túl korai még szólni), azóta éppen az ellenkezőjét bizonyította: megosztotta az iskolákat. A rendszer kiötlői például különbözőképpen állapították meg a bérnormatívákat.

Egy kis számtan

A kisiskolák fenntartói, iskolaigazgatói tanulónként 25 932 koronával, 11,5 tanulóra egy pedagógussal és 0,50 nem pedagógiai alkalmazottal számolhattak.

Azok az iskolák, ahol a tanulói létszám nem éri el a 200 főt, egy tanulóra 20 986 koronát kaptak, s ez fedezi 13,5 tanulóra 1 pedagógus, és 0,40 nem pedagógiai alkalmazott bérét.

Azoknak az iskoláknak a bérnormatívája viszont, melyek az első két kategórián kívül esnek, 16 835 korona, amely 15,5 tanulóra 1 pedagógus és 0,25 nem pedagógiai alkalmazott bérét kellene, hogy fedezze.

Megválaszolatlan kérdések

Ezeket a számokat látva kérdések fogalmazódnak meg bennem:

Miért van az, hogy a kisiskola diákonként csaknem 26 000 Sk-t kap a bérekre, míg a nagyobb iskola tanulónként csak 17 000 Sk-t ? Vajon nem diszkriminatív-e az ilyenfajta bérnormatíva-meghatározás?

Miért van az, hogy azokon az iskolákon, melyek a 2. kategóriába tartoznak, több nem pedagógiai alkalmazott bérére van pénz, míg például a nagyobb épülettel rendelkező iskolán kevesebb nem pedagógiai alkalmazott bérére ?

Miért lehet az, hogy a 199 tanulóval rendelkező iskola pedagógusainak száma lehet 14,7 ( a bérnormatíva szerint ), és alkalmazhat 5,9 nem pedagógust, míg a 201 tanulót oktató iskola 13 pedagógust és 3,2 nem pedagógust ?

Hogyan lehetett a bérnormatívába a tanulói létszámot belevenni, s figyelmen kívül hagyni például az osztályok számát? Az osztályok száma adja meg ugyanis az óraszámot az iskolán, s ez hozza magával a pedagóguslétszámot is.

Melyik iskolaigazgató tud 384 órát elosztani 16 pedagógus között úgy, hogy túlórák se legyenek? Ez felér egy varázslattal.

Ki tilthatja meg a letanított túlórák kifizetését?

Miért nem fáradozik a kormány az oktatás színvonalának emelésén? Mert nem húzóágazat? Miért terheli, nyomja le az amúgy is rengeteg problémával küzdő iskoláinkat a fejkvóta-rendszerrel?

Sokasodó nehézségek

A kérdések talán több mint elgondolkodtatóak. Az új rendszer nem az oktatás színvonalának emelését hozta magával, hanem a fent említett megszorító intézkedéseket: elbocsátásokat, osztályösszevonásokat, nem fizetett túlórákat. Nem beszélve a napközik és az óvodák jövőjéről, s arról, hogy a pénz is csomagonként érkezik a kerületi hivatalból az önkormányzathoz, s emiatt vagyunk kénytelenek elmaradni a számlák kifizetésével (gáz, víz, villany). De talán oktatási miniszterünk büszkén mondja majd valahol: ugye, lehetett „racionalizálni” az iskolaügyben! Hozzáteszem: igen, de milyen áron ?

Az viszont tény, hogy iskoláink között vannak olyanok, melyeknek az új finanszírozási rendszer nem okoz nagy fejtörést, s bizony vannak olyanok is melyeknek hátán amúgy istenigazából csattan az ostor. S talán ez zárszónak is elég.

(A szerző a felsőszeli Széchenyi István Alapiskola igazgatóhelyettese)