Nem választottam rosszul

Nagy János (jobbról) Komáromban Klein Csaba edzővelA szerző felvételeNagy Jánossal Komáromban beszélgettünk, ahol a felkészülési szakasz részeként bokszolt a sportág reménységeivel.

Hogyan kerültél az ökölvívás közelébe? Miért éppen ezt a sportot választottad?

Teljesen véletlen volt 1988-ban. Néhány barátom lejárt bokszolni, ők csaltak le magukkal. Akkor nagyon megtetszett, és megmaradtam mellette. Azok a barátok, akikkel akkor lementem, már nem foglalkoznak a boksszal. Maga a légkör ragadott meg, a terem hangulata.

Nem hiányzott, hogy a haverok bulizgattak, jókat fociztak, együtt tévéztek?

Igen, hiszen elég sok mindent mellőznöm kellett. Gyakran hívtak csavarogni, de nekem mindig az edzés volt az első. Szerencsére meg is volt a sok edzésnek az eredménye, vagy mondhatom úgy is, hogy most már megvan az eredménye. Úgy érzem, hogy megérte az a kihagyás, mert az elért eredményeim azt mutatják, hogy nem választottam rosszul.

Ki a kedvenced, a példaképed?

Gyerekkorom óta Pap László, aki háromszoros olimpiai bajnok. Balkezes öklöző volt, a verekedős stílust képviselte. Valahogy ő lett a példaképem.

Mikor kezdted úgy érezni, hogy nagy eredményeket érhetsz el, ami igazán maradandó lesz?

Az első említésre méltó eredményem 1993-ban jött össze. Akkor megnyertem a junior országos bajnokságot. Addig nem igazán jöttek össze a dolgok, nem értem el helyezéseket, sőt sok verességet szedtem össze, de akkor is megvolt a kitartásom, nem keseredtem el. A verességek után még inkább tettem bele mindent az edzésekbe.

Mikortól lehet téged a profik közé sorolni?

A szerződést 2001 áprilisában írtam alá. Eddig 16 mérkőzésem volt, és mindet megnyertem szerencsére. Remélem, hogy az elkövetkezőkön is engem hoznak ki győztesnek.

Nagy port kavart a mérkőzésed Chacónnal. Azért áltál ki vele, mert tényleg revánsot akartál venni?

Én hamarabb bokszoltam Chaconnal, mint Kokó. Az 1996-os olimpián a negyeddöntőbe jutásért vívott meccsen találkoztunk. Pontozással kikaptam tőle, úgyhogy nem szereztem érmet. ĺgy elég mély nyomot hagyott bennem. Igen, revánsot akartam venni, de nem Kokó miatt, a tőle szerzett verességet akartam törleszteni. Magam miatt vettem revánsot, mert egy olimpiai érem megszerzése 1996-ban nagyon nagy dolog lett volna számomra. Mindenki a Kokóra gondolt, de ez nem volt így.

Sokat foglalkozik veled a média. Nem zavaró ez a felkészülési szakaszban?

Próbáltuk úgy csinálni a dolgunkat, hogy elsősorban ne zavarja az edzéseket. Ha meg kellett valahol jelenni, interjút kellet adni, mindig edzési időponton kívülre szerveztük. Először jó érzés, hogy foglalkoznak velem, megismernek az utcán, minden jót kívánnak. Elmondhatatlanul jó érzés ez, ezek a szívből jövő dolgok megfizethetetlenek.

Mire vagy legbüszkébb az öklöző karrieredből?

Mindenképpen az eddig megszerzett övekre vagyok a legbüszkébb. Ez eddig a csúcs, de bízom benne, hogy sikerül egy nagy világbajnokit is nyernem, kitennem a polcra.

Ha egy fiatal elhatározza, hogy öklöző akar lenni, mit kell megtennie, hogy olyan sikeres sportoló legyen, mint te?

Elsősorban az kell, hogy igazán szeresse ezt a sportágat. Menjen le, nézze meg egy edzést. Ha megragadja, kezdjen el edzeni, és ha az első edzéseken kap is néhány pofont, ne csüggedjen, hiszen a siker nem jön rögtön, dolgozni kell érte. Én is öt évig edzettem, hogy valamit elérjek. Megéri az a pillanat, amikor az első győzelem után felemelik a kezedet a magasba, kihirdetnek győztesnek. Ez egy nagyon nagy élmény, amelyért megéri hajtani, megéri izzadni. Az ökölvívást minden fiatalnak ajánlani tudom, hiszen az ökölvívás megtanítja az önvédelmet, magabiztossá tesz, és mindenképpen neveli az embert.