Naponta bizonyítanom kell

Lőrincz Tamás sikert sikerre halmozA szerző felvételeA nyurga, fürkész tekintetű fiatalember rohanó életmódja a nagykaposi József Attila szavalóversennyel kezdődött, a Szép Magyar Beszéd országos döntőjével Kassán folytatódott, majd egy hét szünet után a Tompa Mihály Országos Vers- És Prózamondó Versenye következett Rimaszombatban, és ott a győzelem, de nem pihenhetett meg ezután sem, hiszen az Anyám, fekete rózsa szavalóverseny veresegyházi döntőjén is részt vett, ahol száz Kárpát-medencei magyar szavaló közül hetedik helyezett lett.

Nem gondol a szereplésre

„Éppen örültem volna, hogy nyugtom lesz kicsit a versektől, s ekkor az osztályfőnököm adott egy verset, hogy szavaljam el a negyedikesek ballagásán” – panaszolta kaján mosollyal a fiú. „Hétvégenként nem nagyon látnak otthon a szüleim, kuriózumnak számít, ha hazamegyek. A maradék délutánjaimat pedig a Juhász Gyula Irodalmi Színpad József Attila-emlékműsorának próbái vitték el. Szeretem, szeretem, de egy idő után meg kell pihenni” – vélekedett a harmadikos diák.

Elmondta, hogy most alig fél éven belül kétszer is elolvasta József Attila összes versét, mert „gyakran van úgy, hogy a célirány indít el, de olvasok, olvasok, s már egyáltalán nem a versenyre, a szereplésre gondolok, hanem élvezem a verset, észreveszem, hogy milyen jó. Meghatározó volt az, hogy alapiskolásként bekerülhettem az irodalmi színpad Szabó Lőrinc összeállításába, érett, remek szavalók közé. Lehet, hogy a felét nem értettem, de annyi szépet és jót hallottam, annyira jó volt köztük lenni” – emlékezett vissza Tomi. „Az idei Tompa Mihály szavalóversenyre készülve fedeztük fel nekem Reviczkyt. Az úgy volt, hogy még egy héttel a verseny előtt nem volt a döntőre versem, fogalmam sem volt, mit fogok mondani, aztán felvetődött Reviczky Gyula Sátánja. Szombaton találtuk, hétfőn megtanultam, s szombaton már Rimaszombatban mondtam.” – mesélte Tomi.

Tanárszemmel

A fiatalembert már szinte tíz éve nyugdíjas pedagógusa, Újváry László készíti fel a versenyekre, bár ahogy a tanár úr mondja, „mi nemcsak versenyekre készülünk, de egész évben verseket tanulunk, ez már inkább műhelymunka, mi rendszeresen találkozunk. Minden héten legalább egyszer, versenyek előtt sűrűsödnek a foglalkozásaink. Tomi már a vitapartnerem. Nekem az a módszerem, hogy nagyon kielemezem a verset, szinte szótagokra lebontom. Tomi egyrészt átveszi ezt a légkört, ráhangolódik, másrészt már nem fogad el mindent egy az egyben. De mindig megegyezünk”.

Újváry László Lőrincz Tamás okosságát emeli ki, hogy a kudarcokat feldolgozza és hasznosítja, s azt a képességét, ahogyan az idősebb szavalókat figyelni képes. „Újváry Lászlónak köszönhetem, hogy most már nemcsak odakapok egy szöveghez, hanem ügyelek arra, hogy nekem való legyen. Ezek vagy nagy mondanivalójú, vagy történetmesélő, eseménydús versek, melyeket sokféleképpen meg lehet csinálni, játszadozni lehet velük”.

Családi háttér

A harmadikos gimnazista azt is elmondta, nemcsak a kultúra, a vers érdekli, hanem a reáltárgyak, a fizika, a számítástechnika is. Fontos része életének a társas tánc is, tavaly a városi verseny győztese lett. Családi hátteréről annyit mond, hogy édesapja racionális ember, valamit örökölt a tudatosságából, édesanyja pedig humán beállítottságú. „Ebben a kettős hangulatban élek itthon. Anyukám nem vájkál bele a versekbe, ő élvezni szereti a versmondásomat. Én is így vagyok ezzel, a szépségéért szeretem a verset, s nem kritikusan nézem. A kritikus szemléletre külön fel kell készülnöm, a jó érzés a lényeg”.