Mikszáth Kálmán: Különös házasság

A mai korban elképzelhetetlennek tűnik az, hogy az ember ne a választottjával, a szívszerelmével kössön házasságot, hanem hozzákényszerítsék valaki olyanhoz, akit nem szeret. Ám nem volt ez mindig így. Történtek régebben különös események, amelyekről Mikszáth, a „jó palóc” nem mindennapi tehetséggel és fanyar humorral számol be...

Ki ne ismerné a magyar irodalom egyik legjelentősebb személyiségét, Mikszáth Kálmánt, akinek talán az egyik legérettebb regénye, a Különös házasság, amely 1900-ban íródott. A regény témáját egy reformkori szájhagyomány adta; a dúsgazdag Buttler János gróf és a katolikus pap által teherbe ejtett Dőry Mária kényszerházasságának különös története az aulikus és klerikális (egyházi) erők ellen küzdő, hajdani szabadelvű nemesség között terjedt szájról szájra, egy hosszan húzódó, a 19. század elején zajló botrányos válóper kiszivárgott adatai alapján. Na, de haladjunk csak sorjában!

A regény kezdetén a pataki (Sárospatak) kollégiumból Bornócra igyekszik két diák: gróf Buttler János és barátja, Bernáth Zsigmond. Ám vesztükre megállnak Röszkén, ahol el is töltenek egy napot Dőry báró házában, aki megesketi a két ifjút, hogy visszafelé is benéznek majd hozzá. Buttler és Bernáth ezután hazatér Bornócra, ahol János gróf a szünidő alatt megkéri Horváth Piroska kisasszony kezét, akibe már régóta szerelmes, és a lány is viszontszereti. Az atyai áldást is megkapják, és jövő nyárra kitűzik a lakodalom napját.

Ám a „sors” közbeszól, ugyanis közben megtudjuk, hogy Dőry báró lányának, Máriának a furcsa rosszulléteit a terhesség okozza, és ezért apja fondorlatos, ármányos tervet eszel ki (hiszen akkoriban óriási szégyennek számított lányként gyermeket szülni). Foglyul ejtik a szünidőről visszafelé igyekvő két diákot Dőry házában, és Buttler gróffal erőnek erejével feleségül vetetik Dőry Máriát. Az egyház áldását éppen az a pap mondja ki, aki Máriát teherbe ejtette.

A gróf és családja persze, mélységesen felháborodik az eljáráson, és mindent megtesznek azért, hogy érvénytelenítsék a nem kívánt házasságot. Ám akkoriban ez nem volt egyszerű dolog. Hosszan elhúzódó per veszi kezdetét, amelynek végén – hiába az igazság – az egyház érvényesnek mondja ki a házasságot.

Mikszáth két erő küzdelmét ábrázolja regényében: a nagyurak és nagypapok világa áll az egyik oldalon, s a szálak elvezetnek elzárt papi szemináriumokba, a császári udvarba, a pápai kúriára is. A másik oldalon Buttler János mellett felsorakoznak a Bernáthok, a Fáyhoz hasonló kuruckodó magyar kisurak, a korai polgárságnak olyan különcködő típusai, mint az öreg Horváth; néma társként pedig szeretetével és rokonszenvével ott áll – Tóth uram, a röszkei kocsmáros és Vidonka, a népi ezermester személyében – maga a nép is. Ők már a jövő ígéretét, 1848 egykor majd fellobbanó tüzét hordják magukban.

Ám addig még sok víz lefolyik a Dunán, és hogy Buttler gróf és Horváth Piroska boldog lesz-e valaha, az maradjon a mi titkunk. A regényből kiderül, olvasd el te is! (sn)