Miért agresszívek a diákok?

A darwini eszmevilág az állatok és az emberek természetes jellegzetességei közé sorolja az agreszsziót. Ez a századok óta fennálló tétel az újabb kutatások szerint meginogni látszik. A természetes kiválasztódás jobbára agresszióra épülő tanát sokan cáfolják, mert mind több bizonyíték, következtetés szól arról, hogy az ember nem a másik elpusztítása, legyőzése, kiszorítása révén vált ki az állatvilágból, indult el civilizációnk harmóniát mind ez idáig alig megélt útján, hanem az együttműködés, a kooperáció, egymás segítése a közösségi kapcsolatok kiépítése által.

A gének szerepe

A múlt századot a gének évszázadának nevezhetjük, hiszen a HUGO-program keretében, nemzetközi összefogás eredményeként feltárult előttünk a teljes emberi génállomány. A tudósok – köztük magyar kutatók – megfejtették az emberi génállomány mindeddig rejtve maradt üzeneteit. Tudjuk tehát, hogy melyek azok a gének, amelyek az agresszív késztetéseinkért felelősek. Márpedig ha valóban a gének határoznak meg mindent, akkor eleve elrendelt magának az agressziónak a megjelenése is az egyén viselkedésében. Mindezek tudatában jogos a kérdés, hogy tehet-e egyáltalán valamit a pedagógia és egyre közelibb társa, a pszichológia, ha a gyermeket öröklött génkészlete mindenképpen agresszióra készteti. Befolyásolhatja-e egyáltalán a környezet az emberi viselkedést? Erre minden tudományág képviselőjétől egyértelmű igen a válasz, még akkor is, ha a megítélésben fokozatbeli eltérések azért tapasztalhatók.

A vizsgálatok szerint a gének valóban fontos előrejelzői az emberi sorsnak, egyéni életkilátásnak, egészségügyi történéseknek s tulajdonképpen minden örökléssel szerzett adottságunknak. Szondi Lipót néhány évtizede tett kijelentése, miszerint az ember előre megválasztja betegségeit, szerelmeit, még halálát is, most, hogy már – majdnem – mindent tudunk a gének szerepéről, lényegében igaznak bizonyul.

Mindezek után ismételten adódik a kérdés: befolyásolható-e egyáltalán az emberi agresszió. A kifejtettek alapján a válasz újra igen, de igazán hatékonyan csak bizonyos korlátok között történhet. ĺgy az eredményességhez ép értelem és személyiség, az életkort tekintve pedig korai és szakszerű hatás szükségeltetik.

A családon belüli bántalmazás

A magyar szülő hétszer gyakrabban veri meg gyermekét, mint a külföldi. Mint az agresszió általában, a családon belüli bántalmazás is kultúrafüggő, s bizonyosan kapcsolatban van a demokratikus hagyományokkal. Ott, ahol jól működik a társadalom, ahol a megegyezésre, egymás elismerésére figyelemmel vannak a felek, kevésbé fordulnak elő az agresszió különböző formái. Kelet-Európának sajátos történeti vonulatából, sűrűn változó társadalmi berendezkedéséből, szociológiai és kulturális hagyományaiból következően megvan a maga sajátosan agresszív jellegzetessége, a szociális kapcsolatok egyéni formátuma. Itt még a pofonok is másként csattantak az elmúlt századokban, mint a nyugatinak nevezett régiókban. Az agresszió nyílt kiélésére nagy lehetőség kínálkozott, s bizony nem is maradt el az erőfölény sűrűn előforduló bizonyítása. Itt kevésbé tanultuk meg, miként lehet az emberi agressziót a társadalom számára hasznos irányba terelni.

A közösségeket alkotó egyének személyiségének sikeres befolyásolásával az agressziót társadalmilag elfogadott keretek között lehetne tartani, s el lehetne érni, hogy a pusztítás ösztöne ne váljon uralkodó jeggyé, hogy az agreszszió kiélésére humanizált formák álljanak a gyermekek és a felnőttek rendelkezésére. Ezért is üdvözölhetjük a különböző konfliktusok kezelésére az egyre elterjedtebb mediáció módszerét, amely a felek közötti, sokszor agresszióba torkolló ellentéteket úgy próbálja feloldani az egyeztetés technikájával, hogy végül mindegyikük úgy érezze, nem vesztesként került ki a konfliktusból.

Az ép értelmű és személyiségű ember, de az állat sem öncélúan agresszív, hanem csak akkor, ha saját érdekei, faj- és önfenntartása miatt erre a viselkedésre szükség van. Az agresszió átalakítása valamilyen társadalmilag is elfogadott aktivitássá, energiává a legnagyobb pedagógiai kihívást jelenti, egyben a legfontosabb eredményt is, ha sikerre vezet. Ha már egyszer az ember és gyermeke ontogenetikailag meghatározottan agresszív, akkor úgy kellene befolyásolni eme késztetéseit, hogy az előnyt – legalábbis ne hátrányt – jelentsen mindannyiunk számára. (he, úp)