Micimackó és a punkok

Most pedig egy igazán „izgalmas” történetet fogok elmondani, amely nem egy torz agy szüleményeként jött a világra, hanem valóban megtörtént.

Micimackónak egy napon semmi dolga nem akadt, eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat. Elment tehát Malackához, és úgy beálltak, mint a csök. És itt kezdődött a baj. A heroinhoz szokott Micimackót az alkohol olyan mentális állapotba juttatta, hogy szegény Malackát nem egy kis kedves barátnak látta, hanem egy agresszív, vicsorgó, vérszomjas kukoricának.

– Ááá! – ordított Malacka, és fejvesztve kezdett menekülni a fák közé. Micimackó utána vetette magát, fogait a gyenge húsba vájta, és az oldalánál fogva elkezdte rángatni.

Malackának mégis szerencséje volt. A harapás csak az egyik lábát hasította le, így tovább tudta magát vonszolni az erdőben. Eközben Micimackó magához tért a Malacka hátsó lába okozta ütéstől. Úgy gondolta, erre a nagy ijedelemre inni kell. Útközben, hogy kimelegedjék ugrándozott, és jó nagyokat lépett. A hidegre való tekintettel énekelni kezdett: jó a sör, ha habzik, Micimackó elázik. ĺgy támolyogva-dalolászva fordult be a sarkon, s egy pillanat alatt hat rasszista vucli közt találta magát.

– Na mi van, faszikám! Igen jó a kedved!

– Kő valami, bazmeg?! – ordította Micimackó kikapva a baseballütőt az egyik vucli kezéből.

– Úristen, hol vagyok? – vonaglott Malacka valahol a bokrok alatt. Közben besötétedett. Szegényke adrenalinja az egekben járt. Minden ágroppanás égdöngésnek hallatszott, a pislákoló csillagok éles lándzsaként szúrták a szemét. Egyszerre égett és fázott, úgy érezte, bőre perceken belül leválik a testéről, és nyaka köré csavarodva magfojtja őt. Nem kétséges, Malacka belehalt volna a drogelvonásba, ha rá nem találnak a Boldogság gyermekei.

– Dögölj, te rohadék!

– A gyomrodba lépek, te szarevő!

Láthatóan Micimackóék továbbra sem tudták rendezni etnikai nézetkülönbségeiket, a sok ordibálástól már alig volt hangjuk. A vuclik fele közben úgy berúgott, hogy a verekedéstől is elment már a kedvük. ĺgy pont jókor futott be Malacka, hogy felrázza a hangulatot az új, kivehető protézislábával, és azzal a 30-40 fős punk-hippi keverékkel a háta mögött, akik csak és csakis a békét jöttek hirdetni.

A vuclik látva a béke túlerejét, elmentek. Pont erre vártak a punkok. Mindegyik hátba szúrta az előre kiszemelt áldozatot, Malackát és Micimackót kerékbe törték, majd felkoncolták.

Micimackó híján nem maradt egyetlen „flegma csávó“ sem a világon, így a punkok átvették a világuralmat. Egész nap zenét hallgattak, ittak és ittak, amíg meg nem haltak. (Flaff)