Mi a trend 2007-ben?

Pink Nobody Knows című dala az énekesnő idei egyik legjobb remekeAP-felvételItt nem lehet ilyenekre alapozni, ezért itt csak egy megoldás marad. Ha tuti sikerre vágynak, akkor biztosra kell menni. S egy nyáribuli-válogatásnál szinte semmi sem biztosabb, főleg ha a Trend elnevezésű sorozatot nézzük. Ha megvizsgáljuk a tavalyi darabot, van egy-két előadó, aki mindkettőn szerepel. Christina Aguilera, Robbie Williams, Pink, és Jamelia is. Ők azok, akik két, egymást követő évben képesek voltak olyat alkotni, mellyel kiérdemelték, hogy felkerülhettek erre a lemezre. A kezdő dal a Candyman, mely tényleg megadja az alaphangot. A táncos lábúak előadhatnak egy vidám jive-ot, vagy aki ennyire nincs otthon a latin mozgáskultúrában, az csak lép egyet jobbra, egyet balra, a lényeg, erre a számra, mozogni kell.

Kicsit unalmas Nelly dala

Nelly Furtado: All goog Things-je már egy kicsit unalmas, nem lehet egy rádió vagy tévéadót sem találni, ahol legalább két óránként ne játszanák le. Évekkel ezelőtt a fociindulóból szinte portugál himnuszszá lett Forza című dallal hódított, majd eltűnt. Mára igazi sztár lett, volt egy nagy visszatérése, és ezzel elérte azt, hogy elsőszámú kedvenc lett rengeteg országban, dalai a toplisták csúcsát uralják, és több hétig kimozdíthatatlanok onnan.

Ezt követi Robbie Williams, aki tavaly még a Rudebox című felvétellel szerepelt, idén azonban a Lovelighttal. Egy kicsit fura ez a dal. Olyan „lightos”, főleg Robbie-tól. De persze erről inkább ő tehet, nem a Trend szerkesztői. Ám valahogy nem passzol ebbe a kavalkádba.

Eric Prydz, a formabontó

A negyedik Eric Prydz. Ő a korábbi slágerével, a Call on me-vel, elérte azt, hogy megjegyeztük a nevét, bár ott is inkább a klipnek köszönhetően, hisz elég formabontó volt, ahogy a hölgyek tangában, enyhén erotikus töltettel aerobikoztak egy férfi és egy magnó társaságában. Aktuális dala, a Proper Education, egy régi Pink Floyd feldolgozás, mely egész jól sikerült, és népszerű lett a fiatalok körében. ĺgy apa, – aki még az eredetiért rajongott –, és fia, aki már a felturbózottat szereti, együtt hallgathatja. Más, mint a régi, mégis sikerült megtartani az eredeti hangzásvilágot, így bármelyik generáció tombolhat rá.

A nagy váltás

Nagy váltás következik, Pink melódiájával (Nobody Knows). Tény, hogy szép és kellemes a hangzás, és az énekesnő idei egyik legjobb remeke, de nem igazán illik a környezetbe. Biztos azt gondolták, kell ide egy kis lassú melódia is, hátha addigra kitáncolták magukat a fiatalok.

Milk and Honey, vagyis tej és méz. Mintha valami testápolót olvasnánk. A felvétel elégé érdekes. Kicsit törökös hanghatásokkal tarkítják, puszik cuppannak benne. Ritmusosnak ritmusos, tehát a lemez céljának megfelel, hisz rázni, azt lehet rá. De zeneileg, sajnos nem egy hatalmas alkotás.

A lista hetedik dala, Pussy Cat Dolls és a Timbaland közös műve, a Wait a Minute. Ezt igazán eltalálták, remek ritmus, fülbemászó dallam, pont ide illik. A lánycsapatot nem tartották sokra kezdő daluk megjelenésekor, mára azonban bebizonyították azt, amit eleinte csak ígértek a rajongóknak: „Nem leszünk egyslágeres banda!” (z)