Lendületben a latin pop királya

Ez különösen azért nagy dolog, mert szemben például Shakirával, Ricky Martinnal vagy Thaliával, neki nem kellett angolul énekelnie ahhoz, hogy világszerte befusson. Spanyol nyelvű lemezeit éppúgy veszik Európában is, mint Latin-Amerikában. A nálunk még viszonylag ismeretlen fiatalember az idei évet európai turnéval is kezdi, majd Ázsiában népszerűsíti Mi Sangre című legutóbbi albumát.

A kis Juan Estebant, aki a két keresztnevének összevonásából kapta művésznevét, édesapja már hétéves korától megtanította gitározni. Otthon elsősorban latin zenéket hallgatott – tangót, kubai zenét és különböző speciálisan kolumbiai népzenei stílusokat, ám ahogy cseperedett, egyre több szörnyűséggel kellett szembesülnie.

A kokainmaffia leszámolásai

Juanes ugyanis Medellinben született, amely a két, egymással harcban álló kolumbiai kokainmaffia közül az egyiknek a bázisa (a másik klán „székhelye” Calí). Ennek megfelelően együtt kellett élnie a gyakori leszámolásokkal, gyilkosságokkal – így például egyik unokatestvére és egy közeli barátja is ezeknek esett áldozatul. Ráadásul korán elveszítette rákbeteg édesapját is, a kamaszkorba lépve pedig úgy gondolta, érzéseit az addig hallgatott latin zenéknél erőteljesebb stílusban tudja csak kifejezni.

ĺgy aztán fiatalon belépett az Ekhymosis nevű zenekarba, amelyre elsősorban a Metallica, a Sepultura, a Slayer és hasonló bandák voltak hatással. Az együttes pedig szép sikereket ért el Kolumbiában, 11 év alatt hét lemezt adott ki, amikor inkább a szólókarrier mellett döntött, és a zenekar feloszlott.

Nem tudott angolul

Hősünk északon próbált szerencsét, ám sem Miamiban, sem New Yorkban nem járt sikerrel, végül Los Angelesben vetette meg a lábát. Nem segítette a helyzetét a magánya mellett az sem, hogy nem tudott angolul, így az első év főként tanulással és persze új dalok szerzésével telt. Végül aztán demója eljutott az argentin származású producerhez, Gustavo Santaolallához, aki látott fantáziát Juanesben, és 2000-ben dolgozni is kezdtek az első lemezen.

A közös munka eredménye a Fijate Bien című album lett, amely eleinte főleg Kolumbiában keltett nagyobb figyelmet, aztán meglepetésre a következő év nyarán hét Latin Grammy-jelölést is kapott. Juanes még ekkor sem gondolta volna, hogy az elég személyes és sötét tónusú lemez széles körben sikert arathat, de amikor három kategóriában is nyert, akkor már nem kételkedhetett tovább.

Los Angelestől a világhírig

Innentől már minden ment, mint a karikacsapás. A 2002-ben megjelenő második album (Un Día Normal) már igazi diadalmenet volt: több millió eladott példány világszerte, duett Nelly Furtadóval, 92 hét a Billboard latin albumlistájának top 10-ében. Juanes ekkor már világsztár, akit a New York Times is Bonóhoz és Stinghez hasonlít. Annak ellenére, hogy csak spanyolul énekel, más nyelvterületen is átjön üzenete a hallgatóknak.

A harmadik lemez, a Mi Sangre 2004 őszén került a boltokba, és megint csak korábban elképzelhetetlen mennyiségűt vásároltak belőle mindenütt. Juanes ráadásul sikerrel tört ki a latin gettóból, amit egyrészt az jelez, hogy az amerikai mainstream média is egyre többet foglalkozik vele, másrészt Európában is utolérte a siker: a lemez Spanyolországon kívül listavezető volt Németországban is, de a francia és az olasz közönség is meghajolt Juanes előtt, ami főként a La Camisa Negra című slágernek volt köszönhető. Azóta Juanes fellépett a németországi labdarúgó-világbajnokság sorsolásán is (több mint 300 millió tévénéző szeme láttára), és világszerte a legismertebb latin popsztárnak számít. Bár elsősorban az angolszász rockzene (így főként a U2 és Bruce Springsteen) befolyásolta, zenéjében latin ízek is ugyanúgy érezhetők, a végeredmény pedig slágeres, könnyed rockzene, amellyel Juanes igyekszik a Kolumbiáról élő negatív képen változtatni. (o, ib)