Kamaszos humorú musical

Táncol, énekel, játszik a füleki Apropó DiákszínpadMilan Drozd felvétele Ószövetség, Krisztus keresztre feszítése, feltámadás. Szent János, a tékozló fiú, Noé bárkája. Táncol, énekel, játszik a füleki Apropó Diákszínpad. Minden mozgásban van. A háttér egy lakótelep. Az egyik tűzfalon A passió című film plakátja, elöl néhány bevásárlókocsi valamelyik plázából, kóla, márkás farmerek, pólók. Ebben a világban indul a zajos játék. Hogy a végére minden tiszta és egyszerű legyen.

Sopánka, a közönség kedvence

Sopánka, a közönség kedvence címmel közölt interjút Kuzma Tamással a Visszhang fesztiválújság szombati száma. A másodikos gimnazistát először arról kérdeztük, hogy mi az ő kedvence. „Természetesen az Apropó Diákszínpad!” – húzta ki magát Tamás. – „Nagyon jól érzem magam a társulatban. Ez a produkció úgy született, hogy Budapesten megnéztük a Godspell című musicalt, azután Szvorák Zsuzsa tanárnő, a rendezőnk bibliai történeteket hozott, majd a Godspellből is bekerültek a dalok.”

Kuzma Tamástól megtudtuk még, hogy fokozatosan épült az előadás. Előbb etüdöztek, azután jött az ének, amit Szvorák Zsuzsa és Tóth Ági néni tanított be nekik, a táncokat azután Gáspár Katalin tanárnő koreografálta. Csémy Éva díja lett az övék, amely a legkereatívabb előadásért jár, a múlt vasárnap véget ért 41. Jókai Napok színjátszó fesztiválon Komáromban. Nagy Andrea pedig Ferenczy Anna Díját vehette át, mint a fesztivál legígéretesebb fiatal tehetsége.

„Nagyon boldog vagyok!” – örvendezett még fél órával a díjkiosztás után is Andrea. – „Hatalmas élmény ez nekem. Az Isteni játék! amolyan színház a színházban stílusban készült előadás, egyik szerepből a másikba bújunk, így én is több szerepet kaptam. Egyszer kéjelgő énekesnő vagyok, aki szeretné elcsábítani Jézust, máskor pedig mesélő. A filmrendezőnőt ki ne felejtsem!”

Abban a jelenetben arról álmodozik a rendezőnő, hogy egyszer majd Oscart kap – vetettem közbe. „Már a kezemben is tartom” – nevetett Andrea – „Pedig ez csak egy filmparódia. A sztárok már unják a filmforgatást, de ott a Sopánka, aki mindent előjátszik nekik. Poénokkal teli jelenet, anynyi szent!”

Andrea elárulta, hogy a próbák minden percét élvezte, igaz, az éneklés már egy kicsit sok volt a végén, hiszen fél évig készült az előadás, az utolsó hónapban naponta voltak próbák, nem egyszer akár este hét óráig is, de hát az Isteni játék! egyik fő eleme éppen az ének.

Szűz Mária és Jézus

Sihelsky Erzsébet hangjára a rendező is felfigyelt, s meghívta a csoportba. „Nem járok énektanárhoz.” – közölte nagy meglepetésemre a lány – „Eddig, az alapiskolában népdalversenyekre jártam, mindig bekerültem az első három helyezett közé. Több szerepem van az Isteni játék! előadásában. A végén Szűz Máriát játszom.”

Jézust Tóth Lóránt alakítja. Remek a hangja. „Talán anyukámtól örökölhettem, aki a dalokat betanította.” – válaszolt szerényen – „Igaz, nincs olyan fantasztikus hangom, mint Erzsikének.”

Szimpatikus, hogy a saját hangján énekel a társulat mind a huszonöt tagja, a kórusok is élőben zengenek. Lóránt elmondta, hogy ez határozott céljuk volt. Vajon Jézus megformálójának magába kellett-e néznie a próbák során? „Át kellett gondolnom ezt a témát, igyekeztem a lehető legjobban azonosulni a szereppel.” – vallotta Lóránt – „Amikor az utolsó vacsora jelenetben kólásdobozt és hatalmas kiflit adok körbe, a legtöbb ember az eddigi előadások során csodálkozott, majd egy jót nevettek rajta. Szeretnénk megmutatni, hogy nem olyan rossz az élet a bibliai történetek ismeretében.”

Komáromban a közönség megértette ezt az üzenetet. Állva tapsoltak, táncoltak a nézők a finálé alatt. Zúgott a vastaps. Lóránt reméli, hogy Budapesten, ahová vasárnap, június huszonhetedikén utaznak és ahol július ötödikéig maradnak, a Vendégségben Budapesten rednezvénysorozat résztvevőjeként, ugyanilyen sikert arat majd az Apropó Diákszínpad.

Tiszta szenvedéstörténet

Szvorák Zsuzsa rendezőtől, aki Berta Andreával és Gáspár Katalinnal együtt vezetője is a csoportnak, először azt kérdeztem, hogy mi lehet az Isteni játék! titka. „Az öröm.” – válaszolta mosolyogva – „Már a próbák örömteliek voltak. Az öröm végigkísérte a játékot, s kíséri azóta mindenhová. Az keres csak kibúvót az öröm alól, aki megkeseredett. Ám, aki képes a másikat szeretni, tisztelni, értékelni a másik munkáját, arra ráragad az öröm. Komáromban az idén sok ilyen ember volt.”

Arra is kíváncsi voltam, hogy a füleki diákok azonnal vevők voltak-e arra, hogy a Bibliát a saját, kamaszos, diákos nyelvükre „fordítsák le”, és diákos humorral fűszerezzék. Szvorák Zsuzsa elmondta, hogy a gyereke még több fűszert akartak. Túlzásba estek volna, ha végül nem keresnek közös megoldást. „Csoportvezető társaimmal láttuk, hogy nem tudnak megszabadulni a tinédzsereket naponta érő médiahatásoktól, a reklámok üzeneteitől, a tipikus kamaszkliséktől.” – folytatta a rendezőnő – „Azt mondtuk, rendben, legyen a műanyagvilág, a plázák, az amerikai filmek és valóságshow-k világa, de jöjjön az előadásban egy pillanat, amikor el kell dönteniük, mi az igazi út. Mihelyt megérintik őket a példabeszédek, képileg és szövegileg is tisztul a játék a színpadon. A végén már nincsenek képi giccsek, nincs reklám, nincs valóságshow. Marad a tiszta szenvedéstörténet, amit át kell élnie az embernek ahhoz, hogy önmaga is megtisztuljon.”

Szvorák Zsuzsa számára mit jelentett a téma színre vitele? „Fájdalmas beszélnem róla. Amikor a darabot próbáltuk, magybeteg volt az egyik szeretett családtagunk. Ilyenkor az ember többször is fellapozza a Bibliát, többször fohászkodik. Mellette viszont három gyermeket nevel, tehát nem szabad elkeserednie. Sem az Apropóban, sem otthon. Azt kell mutatni, amit szeretnék viszontlátni a gyermektől. A biztonságot. Azt, hogy a gondokat félre lehet tenni. A sors keserű fintora, hogy végül két szerettünket veszítettük el ebben az évben a családban. Úgy éreztem, hogy ezt az előadást éppen ebben az évben kellett színre vinni. A Bibliát az említett esetek, a musicalt pedig a gyermekek miatt. Látni kellett volna, miképp tomboltak a Godspell előadása után a Pesti Színházban! Nekik tán az ének, a tánc, a színek miatt fontos ez a produkció. Nekem a szövegek miatt lett az.” Ám az élet megy tovább, s ezt Szvorák Zsuzsa is tudatosítja. „Reménykedem, hiszen ez egy új Apropó Diákszínpad. Barátok, szerelmesek, jó nekik együtt lenni. Az mindentől fontosabb, hogy ilyen szeretetben maradjanak egymás iránt! Valóban abban reménykedem, hogy ilyenek lesznek négy évig. Zenés darabbal eddigi tíz évünk során nem próbálkoztunk, most, tizenegyedik előadásként bemutattuk. De meg tudunk újulni más téren is még” – mondta búcsúzóul lapunknak a neves füleki pedagógus-rendező.