Indiánok Martoson

FORRÓ BEÁTA

Rövid tanakodás után az indián kultúra megismertetését választottuk témául, reménykedve, hogy az időjárás is kedvünkben jár, és minél több szabadtéri játékkal tudjuk tarkítani programunkat.

A martosi kisdiákok messze földön híresek kreativitásukról és az új ismeretek iránti fogékonyságukról. Emellett nagyon játékos, pajkos gyerekek, akiket bizony nem lehet csak úgy ripsz-ropsz a hosszú vakáció után bedugni az iskolapadba. Az elmúlt tanév során több alkalommal is tartottunk tematikus foglalkozásokat, napokat egy-egy érdekes témával kapcsolatban, ami szorosan összefonódott az éppen aktuális tananyaggal. Ilyen volt az emberi test hete vagy a foci-világbajnokságos projekthét is. Az indiános téma igazán szerencsés választásnak tűnt, mivel a sok játék, mozgás, önfeledt szórakozás mellett cseppenként adagolva az új ismereteket a gyerekek észrevétlenül zökkentek vissza a mindennapi „komoly” munkába.

Legelőször elkészítették az összes szükséges eszközt, amire egy valamirevaló indiánnak szüksége van. Gyönyörű színes tolldíszeket ragasztottak, nyakláncokat, karkötőket fűztek gyöngyökből, ruhát készítettek, íjakat és tomahawkot faragtak. A használati eszközök elkészítése után következett az indián sátor – a tipi – és a totemoszlop felállítása. Az így elkészült indiántábort hagyományos indiántánccal táncolták körül, és ellenséges törzs híján egymással szívták el a békepipát. Megalakult a vének tanácsa is, bár azt azért nem állíthatjuk, hogy mindenben döntő szava volt. A kézműves-foglalkozások során folyamatosan bővült a gyermekek tudása, hiszen az egyes munkafolyamatok ismertetésénél segítségül vettük a technika vívmányait is. Filmet néztünk az indiánok életéről, autentikus indián zenét hallgattunk, meséket olvastunk. Megismertettük a gyerekeket az egyes törzsek életterével, szokásaival, életvitelével, múltjával és jelenével. Minden napot egy kis vetélkedővel zártunk, kvíz formájában mérhették össze a tudásukat a négy főből álló törzsek. Az utolsó nap eljött az igazi nagy megmérettetés. A már előzőleg összeszokott törzsek mérték össze erejüket, tudásukat, ügyességüket és leleményességüket különböző feladatok teljesítésében. Megmérkőztek dárdahajításban, titkosírás megfejtésében, állatfelismerésben, nyomot olvastak, és bizony „valódi” tüzes vizet is ittak, mégpedig időre!

Még véget sem ért a kalandok sorozata, mikor a gyerekek már kíváncsiskodtak, mikor lesz a következő projekthét. A témájára sok-sok ötletet kaptunk a gyerekektől. Azt hiszem, nincs is ennél jobb visszajelzés, ami hűebben igazolná az ilyen tematikus-játékos projektek szükségességét.