Holokauszt emléknapot tartottak Búcson

MIRIÁK FERENC

Ebből az alkalomból a Búcsi Magán Szakközépiskolában holokauszt emléknapot tartottak, melyen elsőként az iskola igazgatója, Karkó Zoltán történelmi áttekintést nyújtott a magyar zsidóság történetéről. Ezt követte az iskola tanulóinak megemlékező műsora, majd Dr. Novák Tamás, Komárom alpolgármestere, a komáromi zsidó hitközség vezetője tartott előadást Zsidók Magyarországon és Komárom környékén 1938–1944-ben címmel.

„Szlovákia 1939 márciusában német segítséggel lett formailag független. Az országban 90 ezer zsidó élt, akik a lakosság 4 százalékát tették ki. Mivel Pozsony függetlenségét leginkább Magyarországtól féltette, mindent megtett, hogy a zsidóellenes törvényhozásban ne maradjon le Budapest mögött. Az első antiszemita törvények már 1939 áprilisában megjelentek, és 4 százalékban korlátozták a zsidók arányszámát különböző pályákon. Miután Magyarországon 1941 nyarán megszületett a harmadik zsidótörvény, a Pozsonyban szeptemberben megjelenő Zsidó Kódex – az ismételt egyházi tiltakozás ellenére – már faji alapon határozta meg, ki számít zsidónak. A zsidók számára kötelezővé tették a sárga csillag viselését, majd megkezdődött áttelepítésük a vidéki munkatáborokba. Az árjásítás során másfél év alatt majdnem 10 ezer zsidó üzletet, céget számoltak fel, vagy adtak keresztény tulajdonba.

A szlovák zsidókat elsőként deportálták az 1942 tavaszán Lengyelországban felállított megsemmisítő táborokba. Az akció az Eichmannt képviselő Dieter Wisliceny SS-százados irányításával 1942 márciusában indult. A Vatikán a keresztény zsidók elhurcolása ellen tiltakozott, a pápai nuncius már ekkor hangsúlyozta, hogy a deportáltakra halál vár. A szlovákiai püspöki kar felemás körlevélben fejtette ki ellenérzéseit. Elismerték, hogy a zsidók »idegen elemek«, akiknek befolyása »káros«, nem támadták a kormányt a »zsidó hatás törvényes visszaszorítását« előíró törvények miatt, »ugyanakkor a zsidók is emberek«, akiktől az isteni törvények értelmében nem lehet megtagadni a tulajdonhoz és családhoz való jogot. A kormány a deportálások legalizálása érdekében törvényt készített, amely kimondta, hogy a zsidókat ki kell telepíteni, meg kell fosztani tulajdonuktól és állampolgárságuktól. Ezt a szlovák parlamentben egyedül a magyar kisebbségi képviselő, Esterházy János nem szavazta meg. Az első transzportot március végén ezer emberrel indították útnak Lengyelország felé. Őszig 58 ezer szlovákiai zsidót deportáltak, 19 ezren kerültek Auschwitzba, 24 500 főt Sobiborban, 7500-at Belzecben, 7000-et Treblinkában gázosítottak el. Több ezren Magyarországra szöktek” – hangzott el előadásában.

Komáromban a zsidótörvények és rendeletek 2170 zsidót sújtottak. 1939-ben megkezdődött a közérdekű munkaszolgálat előkészítése, majd végrehajtása. A kegyetlen munkaszolgálat számos áldozatot követelt. 1944. április 5-én kötelezővé tették a sárga csillag viselését. A német Gestapo 1944. április elején jelent meg a városban, rövid időn belül berendezte parancsnokságát. Még ebben a hónapban felállították a gettót. Május végére befejeződött a gettósítás. Június 12–16. között a dél-komáromi vasútállomásról a gettó lakóit vagonokba zsúfolva Auschwitz-Birkenauba deportálták. A megsemmisítő és kényszermunkatáborokból 1922 zsidó soha nem térhetett vissza, nevüket ma emlékkönyv őrzi a zsinagógában.

A Komáromi Zsidó Hitközség napjainkban a Szlovákiában működő tíz közösség egyike, aktív programjaival az egész régióban minden érdeklődőnek oktat és tanít zsidóságról, kultúráról.

Megfontolandó Novák Tamás végszava, melyet a diáksághoz intézett: „Jegyezzétek meg, hogy a 21. századi Európában a zsidóellenességnek és semmilyen más népellenességnek egyszerűen nincs helye, de egyébként értelme sem. Sokat tehetnek a ma élő emberek, hogy senkit ne érjen bántás, hátrányos megkülönböztetés azért, mert zsidó vagy keresztény. Nekünk, túlélőknek kötelességünk emléküket ápolni, akármelyik valláshoz tartoznak is – mondta Novák Tamás.

Az 1989-es rendszerváltást követő évtizedben már jelentős változás tapasztalható, örvendetes lenne, ha azon településeken, ahol éltek zsidók a jövőben táblákra vésett nevek emlékeztetnének azoknak a zsidó családoknak a sorsára, akik áldozatul estek a II. világháború zsidóellenes intézkedéseinek.