Hogyan töltik az olajbogyót?

Néhány éve hódít csupán nálunk ez a pici bogyó, melyről talán még nem is tudunk túl sokat. Van egy fa, az olajfa, mely főként a Földközi-tenger vidékén nő, s melynek virágai aprók, fehérek, viaszszerűek, ráadásul illatosak is. Ezekből a pici virágokból egy csonthéjas termés alakul majd ki, az olajbogyó. Ez a termés 1-3 cm hosszú, húsos bogyó, mely a halványzöldtől, az élénkzöldön, a rózsaszínen és a sötétlilán át egészen a majdnem feketéig megtalálható a színskálán.

Az alábbi színek a bogyó érettségi fokát mutatják, minél világosabb, annál éretlenebb, s a fekete a legérettebb az összes közül. Ha szűkíteni szeretnénk a kört, fontos termőterületként még Dél-Kínát is megemlíteni, melynek túlnyomó részén megterem, s ahová az i. e. 3. századtól kezdve perzsa kereskedők hozták be. Fő termőterületek még Peru, Chile, Kalifornia és a kanadai Brit Kolumbia is. Az olajbogyó zöld színe miatt az élet jelképe. Ugyanolyan hatást tulajdonítottak neki, mint a bornak vagy a teának. Régebben még újévi italként is fogyasztották az olajbogyóból készült innivalót.

Sok fajtája létezik az olajbogyónak, melyekből olajat is sajtolnak, de maguk a bogyók is az üzletekbe kerülnek sós lében, ecetben, olajban vagy szárítással tartósítva. A friss bogyók még nagyon keserűek, ezért piacra kerülésük előtt bizonyos módszerekkel kell őket kezelni, hogy ezt a kellemetlen ízt elvegyék. Bár ezek az eljárások nagyon különbözőek, egy hétköznapi ember nem tudja megítélni az eltéréseket.

Például a görög módszer szerint a bogyókat több hónapig pácolják sós lében, míg a kaliforniai eljárás során nem a hosszú idő, hanem a nátronlúg játszik döntő szerepet. Ez utóbbival zöld bogyóból feketét is lehet készíteni. Az olajbogyó egyébként társasági összejövetelek kedvelt koktélkísérője, töltött változatukat ma már gépek magozzák és töltik. Egyik tölteléke a pirospaprika (pimiento), ami igazából egy krém, amit ledarált pimiento és egy sűrítőszer elegyítésével állítanak elő.

Az olajbogyókat egy lyukacsos szállítószalagon sorokba rendezik, ezekből a magokat egy fogorvosi fúróhoz hasonló szerszám távolítja el. A bogyókba fúrt lyukba egy vékony csövön keresztül töltik bele a paprikakrémet. Az eltávolított magok sem kerülnek a szemétbe, ezeket megőrlik és gyenge minőségű olajnak vagy állati takarmánynak dolgozzák fel.

A pirospaprika tölteléken kívül vannak más, különleges minőségű, szardellával, füstölt lazaccal, manduladarabokkal vagy más olajos magvakkal töltött olajbogyó-készítmények is. Ezekhez viszont a bogyót kézi kanálfúróval magozzák ki. És kézzel is szokták tölteni.

A töltőgépek percenként úgy 1800 szem bogyót képesek kimagozni és megtölteni, míg az erre szakosodott munkások egy perc alatt 18-20 szem bogyót készítenek el, ráadásul nevetségesen kevés pénzért teszik mindezt. (s)