Hogyan könnyítsem meg a fiam életét?

Jelige: Ceruza. Tízéves fiam van, jól tanul, ám mostanában állandóan a ceruzák és a tollak végét rágja. Akkor kezdte ezt művelni, amikor a férjem elköltözött tőlünk a barátnőjéhez. Elhiszem, hogy stresszben él, mert az utóbbi hónapokban teljesen szétesett a családunk, de hogyan könnyítsem meg az életét, hogyan segítsek neki? Nekem csak ő maradt.

A ceruza- és tollrágás neurotikus tünet, akkor folyamodik ilyenhez a gyerek, ha a benne levő feszültséget más módon képtelen levezetni. Ön a tünet okát szépen összekapcsolja férje elköltözésével, a család széthullásával, ami bizonyára igaz is, mert egy gyerek számára az apa kilépése a családból nagyon nagy csalódást okoz. A gyereknek szüksége van a biztos családi háttérre, csak így tud testileg és lelkileg zavartalanul fejlődni. Azzal, hogy az apját elveszítette, nő benne a szorongás, mert attól fél, hogy az anyját is bármikor elveszítheti. Ami eddig biztos pont volt az életében, amivel nem is kellett foglalkoznia, mert annyira természetes volt, most ott hever romokban.

Gyermeke életén úgy könnyíthet, hogy a csonka családban nyugodt légkört teremt, ahol mindenki biztonságban érzi magát, ahová mindenki szívesen megy haza. Ezt csak úgy érheti el, ha sokat fog beszélgetni a gyermekével, elmondja neki, hogy önt is elszomorította az a tény, hogy nem maradt együtt a család. Mindezek ellenére viszont minden igyekezetével azon van, hogy a maximumot nyújthassa neki, igyekszik úgy szervezni az életüket, hogy sokat lehessenek együtt, s hogy bármilyen problémájával bizalommal tudjon önhöz fordulni. Hozzon fel olyan példát a környezetükből, ahol meghalt az apa, s mégis talpra álltak, és élik az életüket. Ilyennel összehasonlítva pozitívumként említse meg, hogy milyen jó, hogy az ő édesapja él, s ha bármikor úgy adódik, hogy szüksége lesz rá, felkeresheti. Mennyivel rosszabb az olyan gyereknek, akinek már nem is él az apukája.

Bármennyire is dühös a férjére a történtek miatt, a gyerek előtt ne mondjon rá rosszat. Elvégre ő a gyermeke apja, s nem tudhatja, mit hoz még az élet. Változhat ő is, s ha nem is élnek egy háztartásban, törődhet a gyerekkel. Ne idegenítse el őket egymástól, mert ennek mindketten áldozatai, s nem győztesei lesznek. Idővel, ahogy okosodik majd a gyereke, megalkotja a saját véleményét a történtekről, hagyni kell, hogy az események megérjenek benne. Biztassa arra, hogy tartsa a kapcsolatot az apjával, ha tehetik, járjanak együtt kirándulni, moziba. Ha viszont minden igyekezetük ellenére is elmérgesedik a viszony gyermeke és az apja között, vagy nem lesz hajlandó törődni a gyerekkel, akkor ezt is úgy állítsa be a gyerek előtt, hogy ki lehet ezt bírni, s megvan a remény, hogy idővel majd javul a helyzet.

Meglátja, ha a gyermeke újra jól érzi majd magát, nem lesznek szorongásai, nyugodt lesz a légkör körülötte, megfeledkezik a ceruza és a toll rágásáról.

Neveléssel vagy az oktatással kapcsolatos kérdéseiket küldjék el szerkesztőségünk címére (Új Szó – Iskola Utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1) vagy az [email protected] e-mail címre.

Dr. Hadas Katalin