Iskola utca

Hidaskürtről Londonba

Mindenki ismeri a tipikus angol épületeket, a nagy piros buszokat, a „nem is olyan nagy” Big Bent, a Temze ezer meg egy hídját és az angol focit. Hallottunk, olvastunk róluk, láttuk a tévében. Számunkra viszont megnyílt az egyedülálló lehetőség, hogy élőben is megcsodálhassuk London sokszínűségét.
ÚJ SZÓ ONLINE

2012. november 22. 18:00

CSÓKA VERONIKA

Iskolánk, a hidaskürti magán szakközépiskola a Leonardo-projekt keretében kilenc kereskedelmi akadémiás diákjával megismertette a világ egyik leghíresebb városát, Londont. Kipróbálhatták angolnyelvtudásukat és szaktudásukat egy három héten át tartó, rendhagyó szakgyakorlaton, melyet különböző londoni cégeknél végeztek. A diákokról néhány igazán vendégszerető család gondoskodott, akik szállást, ételt és italt biztosítottak.

Az indulás egy verőfényes szeptemberi napra esett, kis csapatunk az iskolánk előtt gyülekezett. Londonba, helyi idő szerint, nyolc órakor érkeztük, majd találkoztunk a szállást adó családokkal, megkaptuk a szükséges információkat, és kissé megszeppenve, de mindenre kíváncsian és nyitottan elváltunk egymástól.

Következő nap csapatunk a TWIN cég központjában újra találkozott, ahol a diákok megismerkedtek a szakgyakorlatukat biztosító cégekkel. Ezután térképet vettek a kezükbe, és mindenki elindult a számára megjelölt helyszínre, hogy egy állásinterjú keretében megmérettesse angoltudását. Tudjuk, hogy London nem egy kisváros, így volt, aki időben, volt, aki késéssel, volt, aki viszontagságosan, de végeredményben mindenki elérte a kitűzött célállomást. A nap végén újra összejöttünk, és mindenki beszámolt aznapi élményeiről. A következő napokban beindult a munka: némelyikük letelepedési engedélyeket intézett, más továbbképzési intézményben dolgozott, a lányok online rendeléssel foglalkoztak, volt, aki szociális munkákat végzett, sőt könyveléssel és kézbesítéssel is próbálkoztak. Munka után mindig összejöttünk azokkal, akik korábban végeztek, és sorra látogattuk a londoni nevezetességeket. Első utunk a Buckingham-palota parkosított kertjébe vezetett, ahol megbarátkoztunk a mókusokkal. Végigsétáltunk a Tower Bridge-en, a későbbiekben a London Bridge-en is. Az Oxford Streeten meglepődve láttuk, hogy szélesebb a járda, mint az út. Séta közben betértünk néhány drága butikba „kirakatvásárolni”. A Dockland negyedben ijesztően görbültek a fejünk fölé a hatalmasabbnál hatalmasabb felhőkarcolók. A srácok szinte naponta megfordultak a Chelsey és az Arsenal stadionjainál. A város egyetlen csalódása talán a Big Ben volt, ami nem is olyan „big”, mint azt a képeslapok és a fotók mutatják. Ennek ellenére a gótikus stílusú építmény gyönyörű koronája a Westminster-palotának. Ami az embereket illeti, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, de azért megtartották a néhány lépés távolságot. Megkóstoltunk különböző angol kulináris csodákat is, később átköltöztünk a „mekibe”, majd folytattuk a „starbucks”-szal, és így teltek az angol mindennapok ebben a nagy és füstös, ám annál csodálatosabb városban.

Első két hetünk gyorsan elszaladt, még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy hazamennénk, viszont ahogy telt az idő, úgy kezdtek hiányozni az otthoni arcok és ízek. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy éppen annyira örültünk a hazaútnak is, mint amennyire az érkezésnek. Öröm volt újra a megszokott, barátságos környezetbe visszatérni. Ezek után már csak az volt hátra, hogy a fejünkben rendszerezzük a látottakat, hogy minden itthoni érdeklődővel megoszthassuk a varázslatos élményt.

Önnek ajánljuk

Az állami számvevőszék szerint is ráfizet az állam a vajkai kompra

Képernyőn a német és walesi válogatott

Nem fogadta el a pápa a pedofília eltussolása miatt elítélt bíboros lemondását

Kétszáz ember nézte élőben az új-zélandi mészárlást, de egyik sem jelzett a Facebook moderátorának

Értékes pont, de nyerhettek is volna

Az igazságügyi alkalmazottak visszavonták a sztrájkkészültséget

Legfrissebb galériák
Olvasta már?