George Orwell: 1984

Bár nekünk 1984 már a múlt, a kiváló írónak az még a jövő volt, lévén, hogy a regényt 1948-ban kezdte írni. George Orwell e kultikus regényéhez még véletlenül se fogjunk hozzá úgy, hogy egy könynyed, szellemes, tucatszám gyártott kalandregényt fogunk olvasni, ami csak az idő múlatására alkalmas. Orwell ugyanis remekművet alkotott, amely számtalan olvasóra, és egyáltalán az egész világra volt nem akármilyen hatással. A regény valójában a kommunista rendszer, a szocializmus könyörtelen, tömör bírálata. Sokan az Állatfarm folytatásaként emlegetik az 1984-et, de közvetlen kapcsolat nincs a két könyv között. Az Állatfarm még a kezdeteket, a marxi ideológiát kritizálta, ún. korhatár nélküli köntösbe csavarva, bizarr állatmeseként megírva.

Az 1984 viszont már korhatárosnak is tekinthető, hiszen ez az „ostor” közvetlenül az emberek hátán csattan, komolyabban, nehezebben és durvábban van megírva, mint elődje. A történet szerint 1984-re a Föld három nagyhatalomra tagolódott, mely közül az egyik a szocialista blokk. A lakásokba és az utcákra szerelt készülékekből naphosszat árad a diktátor, Nagy Testvér szónoklata, és a rendszer kémei, titkos rendőrei fáradhatatlanul rajta tartják a szemüket mindenkin. Egyszerűen tilos bármi olyat tenni, ami a hatalomnak nincs ínyére. A házasélet is csak akkor megengedett, ha valaki törvényes házasságban él, és így is pontosan kiszabják neki azt az időt, amikor a házastársával utódot nemzhet, természetesen Nagy Testvér és a rendszer számára, szorgos és engedelmes hangyának. Gyakorlatilag tilos a szerelem és bárminemű szellemi önállóság gyakorlása.

Winston Smith, a regény főhőse mégis titkos naplót vezet, melybe tiltott, ki nem mondható dolgokat ír le, s ennek fejében még egy nőbe is beleszeret. Winston a nő révén kapcsolatba kerül a rendszer ellen lázadókkal, és bőszen tanulmányozni kezdi szabálykönyvüket. Winston a történetben nem egy pótolhatatlan kulcsfigura, csupán egy tipikus, jelentéktelen porszem a hatalmas, rettentő gépezetben, és tulajdonképpen teljesen mindegynek tűnik, hogy kicsoda ő. Lehetne bárki más is, hiszen Orwell nem a főszereplőre, hanem az őt körülvevő világra, a kommunizmus kritizálására, a hatalmas, fájdalmas igazságok kimondására fekteti a fő hangsúlyt. A történelemhamisítás például különösen nagy szerepet kapott, és ha nem ismernénk a valódi történelmet, könnyen hihetnénk, hogy ez csupán az író bizarr fantáziájának terméke. Szinte csak maga a fő cselekményszál az egyedüli fikció, bár ez sem teljesen, hiszen egyértelműen érezhető a sorok közti üzenet: létezett Winston Smith, méghozzá több száz, több ezer ember személyében.

Talán mondhatnám, hogy 15 éves kortól ajánlom a regényt, viszont ettől a kortól felfelé mindenkinek. Számítsunk rá, hogy a cselekmény nem fog peregni a szemünk előtt, sőt gyakran kimondottan nehézkes részeket is fellelhetünk, de ezt a könyvet ne váltsuk le semmi másra, míg csak el nem olvastuk első betűjétől az utolsóig!

(Európa Könyvkiadó, 2003, 342 old., fordította: Szíjgyártó László)