George Michael Pozsonyban

15 év után újra turnézikReuters-felvételMa már csak távoli emléknek tűnik, hogy húsz évvel ezelőtt George Michael az egyik legnagyobb sztár volt a világon. És az még távolabbinak, hogy előtte még a tinilányok szívét dobogtatta meg duóban. Tényleg ő volt Justin Timberlake és Robbie Williams összegyúrva? Hol rontotta el? És hogyan lehet, hogy a végén még hasznára válnak a botrányai?

Tíz év, két lemez

Lehet, hogy az idősebbeknek furcsának tűnik, de felnőtt egy teljes generáció, melynek számára George Michael neve csak annyit mond, hogy néha nyilvános vécékben bonyolít le légyottokat ismeretlen férfiakkal, máskor pedig bedrogozva ül autóba, hogy aztán teljesen kiütve találják meg a rendőrök.

Ezért pedig csak félig-meddig lehet a bulvársajtót okolni, hiszen az énekes az utóbbi tíz évben összesen két sorlemezt jelentetett csak meg, és abból az egyik csak popstandardek és ismert slágerek feldolgozásait tartalmazta. Szerzői lemez csak a 2004-es Patience volt, mely a kicsit zsugorodó, de még mindig tekintélyes rajongótábor elvárásainak ugyan megfelelt, de új rajongókat már nemigen tudott meghódítani.

A lányok kedvenc együttese lett

A ciprusi görög apától származó, de már Londonban született fiú iskoláskorában ismerte meg Andrew Ridgeleyt, akivel több sikertelen próbálkozás után megalakították a Wham! duót, amely a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb zenekara lett. A két fotogén fiatalemberből álló Wham! elsősorban a lányok kedvenc együttese lett, és 1983-ra már a legnagyobb brit sztárok közé tartozott. A duó karrierjét egyébként egy szerencsés véletlen indította be: a Top Of The Pops műsorban, ahol az aktuális Top 40 új helyezettjei léptek általában fel, az egyik előadó lemondta a fellépést, ezért a negyvenvalahányadik hely környékén kapaszkodó kislemeze miatt a Wham! lehetett az a szerencsés, amely az aranyifjús image-ével pótolta azt a pluszt, ami magából a Young Guns (Go For It!) című dalból hiányzott, és pillanatok alatt megtalálta a közönségét a tizenéves lányok táborában.

Onnantól kezdve a fiúk meg sem álltak a csúcsig, a látványos videókkal megtámogatott slágereik (Club Tropicana, Bad Boys) folytak a csapból is, és legfőbb vetélytársaikhoz, a Duran Duranhoz vagy a Culture Clubhoz hasonlóan ők sem elégedtek meg a hazai sikerrel, hanem világszerte a legnagyobb sztárok közé kerültek.

A csúcson

Amikor 1984-ben a második lemez megjelent, addigra már még tudatosabban építettek a saját szexepiljükre, és az előzőknél is nagyobb slágerekkel kaszáltak a piacon: a Wake Me Up Before You Go-Go és a karácsonyi örökzölddé vált Last Christmas talán a Wham! két legismertebb dala azóta is. Meg kell még említeni a Careless Whispert is, amit George Michael szólóban vitt sikerre.

Ez már előrevetítette, hogy a duó nem fog örökké együtt maradni, mint ahogyan azt is, hogy a két tag közül Michael az, akinek komolyabb ambíciói vannak. Bár a Wham! történetébe belefért még néhány siker, továbbá egy nagy nyilvánosságot kapó kínai turné is (az első nyugati popsztárként járt ott a duó), de a vég elkerülhetetlenül utolérte az együttest 1986-ban, amikor már senkinek nem volt szemernyi kétsége sem afelől, hogy George Michael szólóban is sokra viheti majd.

A bemutatkozás nem sokat váratott magára, egy évvel később megjelent az első szólólemez, a Faith. A siker talán még maga Michael várakozásait is felülmúlta, és a nyolcvanas évek végére egyedüli britként bekerült a korszak legnagyobb sztárjai közé, vagyis Michael Jackson, Madonna és Prince társaságába. Ez mai nyelvre lefordítva nagyjából annyit jelent, mintha ő lett volna Justin Timberlake és Robbie Williams egy személyben: a múltja mindkettővel egyezett, de megvolt benne ugyanaz a fekete zene iránti szenvedély, mint Timberlake-ben, csak utóbbival ellentétben markáns image-et is ki tudott alakítani, míg Justint talán még most sem szúrná ki senki a hatos villamoson. A hozzá hasonlóan ártalmatlanul rosszfiús Robbie Williamsszel ellentétben pedig nemcsak Európában tudott a csúcsra kerülni, hanem Amerikában is milliók vásárolták a lemezeit.

A Faith tökéletes keveréke volt popnak, soulnak és még egy kis lázadó rockzenét is sikerült belecsempészni a koktélba, emlékezzünk csak a címadó számhoz társult bőrdzsekis-borostás-gitáros figurára. Utólag már megállapítható, hogy George Michael ekkor volt a csúcson, innentől kezdve már nem volt képes elviselni a sztársággal járó terheket.

...és a lejtőn

A Listen Without Prejudice Vol. 1. (Hallgasd előítéletek nélkül) ambiciózus anyag volt, de az az elhatározása, hogy nem tűnt fel a videoklipekben, jelentősen megritkította korábbi rajongótáborát, és hiába mutatott a lemez számos különböző zenei hatást, kezdve a Primal Screamtől (Freedom ’90) a funkyig, a „komoly embereket” nem sikerült a maga oldalára állítania.

Hat év szünet után jelentett meg csak új albumot 1996-ban. Ez volt az Older, melynek címével is érzékeltette, hogy egy másik George Michael hallható a lemezen, mely mintha hangzásában is direkt a harmincas korosztályt lőtte volna be magának, a korábbi rockosabb, tempósabb részek szinte teljesen átadták helyüket a puha, főként R&B-s hatásokat mutató, kellemes popzenének.

Ennek megfelelően volt egy réteg, amely csak most fedezte fel magának az énekest, és az Older hozta is az elvárható minimumot (már ami az eladási számokat illeti), ám nem hozta közelebb a közönséghez, főleg, hogy nem is turnézott. Bár szexuális identitásáról már számos pletyka keringett korábban is, egy szerencsétlen és megalázó affér kellett a coming outhoz, és Elton John mellett (akivel duettet is énekelt) ő lett a másik nagy meleg popsztár. Nyíltan beszélt drogfogyasztási szokásairól egy tévériportban, és pályafutása kezdetének 25. évfordulóját nemcsak egy válogatáslemezzel ünnepelte meg, hanem 15 év után újra turnét is meghirdetett, melyet sikerrel abszolvált, és idén nyáron Európában folytat, ennek keretében jön Pozsonyba is. (o, ib)