Fenekelés igen, pofon nem

A kanadai gyerekek jó útra térítésében továbbra is alkalmazni kell a testi fenyítést. ĺgy döntött az ország Legfelsőbb Bírósága. Fenekelés igen, pofozás nem, ütés csak kézzel, nadrágszíjjal nem! Ez a lényege a kanadai Legfelsőbb Bíróság döntésének. A jog sietett a pedagógia segítségére. Kimondták, pontosabban szólva megerősítették, hogy a szülőknek és a tanítóiknak, tanároknak igenis alkalmazni kell a testi fenyítést, de csak „mérsékelt erővel.” Kilenc bíró közül három a fenekelést is sokallotta. E véleményükkel azoknak a gyermekvédő szervezeteknek az aggodalmában osztoztak, akik a bírósághoz fordultak: ideje eltörölni azt a törvénycikkelyt, amely több mint egy évszázada biztatja a szülőket és a pedagógusokat, hogy ha szükséges, „ésszerű erővel” térítsék jó útra a megtévedt gyerekeket.

A mai bírák azonban úgy látják, hogy a jogosan és időben alkalmazott fenekelés társadalmi haszonnal is jár, ezért a testi fenyítési jogát csak kissé korlátozták: két évnél fiatalabb gyereknél nem alkalmazható, és számolni kell azzal, hogy a serdülők „agresszív, vagy antiszociális viselkedéssel válaszolnak” a büntetésre. A megelőzést szolgálhatja, hogy tilos a vonalzó és a nadrágszíj nevelő szándékú bevetése, mellőzendő a pofon és a fej ütése is. Mindazonáltal a vezető bíró nem zárta ki, hogy a jó szándékú verést is harag és dühkitörés követheti a szenvedő fél válaszaként.

A gyermekjogokért aggódó szervezetek csalódtak a főbírói döntésben. Az egyik jogvédő szerint viszszaéléseknek nyitott utat, mert például a mérsékelt erejű verés hatása a szenvedő alany személyiségétől és kulturális fejlettségétől is függ. A pedagógusok megkönnyebbültek. Ha ugyanis hatályon kívül helyezték volna a vitatott cikkelyt, senki sem merné akár csak megérinteni a gyerekeket. Még a legnehezebb helyzetben sem, amikor már minden egyéb fegyelmezési módszer csődje nyilvánvaló lett. (m)