Félsziget Fesztivál

Ha a nyár kellős közepén azt mondom, Sziget, mindenki tudja, hogy nem egy földrajzi fogalomra gondolok, hanem Közép-Európa leglátogatottabb budapesti fesztiváljára. Ha viszont Félszigetet mondok, kevesebben asszociálnak Erdély (és egész Románia) legnagyobb könnyűzenei rendezvényére. Pedig idén július 25. és 29. között már ötödik alkalommal rendezték meg Marosvásárhelyen a Peninsula – Félsziget Fesztivált.

A rendezők megadták a módját: négy színpadon száz együttes és 25 lemezlovas szolgáltatta öt napon át a zenét a több mint 60 ezer látogatónak. Hála Ákosnak és a Gordon Bordellónak, aki, ill. amely végett egy időben két különböző színpad előtt töltötték meg a teret a nézők, már az első napon magasra került a mérce. Ákos látványos szuperprodukcióval kápráztatta el rajongóit, a New York-i fiúk igazi fesztiválhangulatot teremtve mutatták be, hogyan lehet ötvözni a cigányzene, a punk és a pop elemeit. Rosszul nem lehetett választani. Panaszra legfeljebb annak lehetett oka, aki mindkettőre kíváncsi volt. Vagy annak, aki túl hamar kiütötte magát, s lemaradt a Quimbyről. Kiss Tiborék ugyanis hozták megszokott formájukat, noha dobosuk sérülés miatt nem tudta használni a jobb lábát.

Színvonalas koncertekben a következő napokon sem volt hiány, hála a Korai Örömnek, a Zanzibárnak és a Kispál és a Borznak. Le merem fogadni, hogy Lovasiék játéka még a román anyanyelvűeket is a színpad elé vonzotta. Mint ahogy a magyarok is szép számmal jelentek meg a román zenekarok koncertjein, melyek közül – mint azt erdélyi barátaimtól megtudtam – a Phoenix és a Cargo olyan népszerű Romániában, mint Magyarországon az Omega vagy az LGT. S valóban, sokkal jobb választásnak bizonyultak, mint Deák Bill vagy a Hooligans. Előbbi a felejthető, utóbbi a felejtendő kategóriába tartozott.

Nem úgy a brit Kosheen, Sian Evans frenetikus fellépése ugyanis még azzal is megszerettette a drum and bass stílust, aki eddig idegenkedett tőle. Neki is nagyon megtetszhetett a Maros partján, a koncert után megígérték, hogy nem utoljára látják őket a Félszigeten.

Amit viszont idén először próbálhattak ki a fesztiválozók, az a bungee jumping volt. Mert nem csak a zenéről szólt a Félsziget. Napközben programok egész sora várta a pihenni és kikapcsolódni vágyókat. Volt filmsátor (olyan díjnyertes filmekkel, mint Pálfi György Taxidermiája, Mel Gibson Apocalyptoja), humorsátor (aki halott már a Szomszédnéni Produkciós Irodáról, az elhiszi, hogy a rekeszizom nem maradt mozdulatlanul), színház, habfürdő és gokart is. Ami minden fesztiválozónak a legnagyobb örömet szerezte, a szomszédos strand volt, ahova karszalaggal ingyen be lehetett lépni.

A fesztivál csúcspontját természetesen az LGT háromórás koncertje jelentette vasárnap este. Presserék harminc év után tértek vissza Erdélybe. Az ő kedvükért kibővített nézőtér teljesen megtelt, jobbára olyanokkal, akik csak emiatt vettek napijegyet. S bár a koncert inkább nosztalgikusra sikeredett, mint bulizósra, mindenki elégedetten távozott. (up)