Felemás utóérzet

Ritkán fordul elő, hogy egy sláger az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában egyaránt a lista csúcsáig jusson. Még ritkábban adatik meg, hogy egy időben vezesse a két összesítést, és az már valóban olyan ritka, mint a fehér holló, hogy egyszerre is vegye át a vezetést. Ez utóbbi a héten megtörtént. A brit kislemezlistán a nyolcadik helyről, az amerikai Billboard magazin rangsorán a 42. pozícióból került az élre a virginiai Timbaland második szólóalbumának első slágere, a Give It To Me. Az április 2-án kiadott Timbaland Presents Shock Value című nagylemez is előkelő magasságokban debütált világszerte az eladási listákon, pedig nem lehet egy lapon említeni hősünk korábbi háttérmunkáival.

Az előző próbálkozások

Már az előjelek sem kecsegtettek túl sok jóval. A szintén virginiai Pharrell Williamsnek is hatalmasak az érdemei háttéremberként, tavaly júliusban megjelent In My Mind című hiphop albuma azonban felejthetőre sikeredett. (Azóta el is felejtettük…) Értelemszerűen szép számban találunk rajta neves közreműködőket, így viszonozzák neki, hogy szerzőként és (vagy) producerként támogatta őket eddigi karrierjük során. A korong kapcsán egyöntetű a kritikusok véleménye: Pharrell inkább producer, mint előadó, jobb, ha ő rappel mások lemezén, és nem a többiek teszik ugyanezt az övén. Azt is többször tapasztalhattuk már, hogy nem szerencsés, ha sok vendég szerepel egy albumon. Erre legutóbbi példa a producerként szintén tevékenykedő, ám világhírnevet előadóként szerző Diddy tavaly októberben kiadott Press Play című lemeze. Gyakorlatilag mindenki hallható rajta, aki számít napjaink hiphopjában. A végeredmény viszont főleg a sokrétűség miatt csak közepesnek nevezhető. Timbaland szólóalbumát sem tekinthetjük, még a legnagyobb jóindulattal sem saját korongnak, sőt jobban belegondolva a közreműködők viszik a prímet, és nem a főszereplő.

Szólóban, de nem egyedül

Timbaland napjaink egyik legkeresettebb amerikai dalszerző-producere. Missy Elliott és Ginuwine mellett többek közt a 2001-ben elhunyt Aaliyah dalaival alapozta meg a világhírnevét. A futurisztikus alapokra épülő zenéjével forradalmasította a hiphopot. Az általa szerzett, vagy a közreműködésével készült felvételek már az első taktusoknál felismerhetőek a zenei alapokról, a frappáns, egyedi megoldásokról. Az elmúlt időszakban a populárisabb irányzatok felé orientálódott. Ő a felelős az utóbbi hónapok három nagy slágeréért: a Promiscuous (Nelly Furtado énekli, de ő is hallható benne), a SexyBack és a My Love (Justin Timberlake) címűekért. Előadóként eddig kevésbé állt helyt, pedig folyamatosan próbálkozott. Rapper- és producer-társával, Magooval három nagylemezt jelentetett meg, szólóban a mostani a második, az elsőt még 1998 novemberében adta ki Tim’s Bio: Life From Da Bassment címmel. Hősünk valószínűleg ráunt a mérsékelt sikerekre, előadóként is a legnépszerűbbek közé vágyik, és a célnak megfelelően az új albumára számos sztárt és sztárzenekart hívott meg – például Dr. Dre, Elton John, a Fall Out Boy vagy a The Hives is felbukkan rajta. Részben a különböző stílusokból érkező közreműködőknek tudható be, hogy eklektikus korong született, a rocktól, a rapzenén át a popon keresztül az emóig bezárólag. Az első kislemezdalt, a Give It To Me címűt a két legutóbbi pártfogoltjával: Nelly Furtadóval és Justin Timberlake-kel rögzítette. A zene összességében semmi újat nem hoz Timbaland előző munkáihoz képest. Az album túlságosan sokrétű, ebből kifolyólag bizonyára mindenki talál rajta kedvenc dalt, de csak kevesen fogják az egészet szeretni. Az említett Pharrellhez hasonlóan Timbaland is jobban tenné, ha a jövőben csak a dalszerzői és produceri tevékenységeire koncentrálna.