Ellentmondások gyűrűjében

Picit bajban vagyok. Eddig meg voltam győződve arról, Marilyn Manson a földkerekség legvisszataszítóbb embere. Pontosabban, most is ez a véleményem, de más megvilágításba kerültek bizonyos dolgok.

A médiában nem kap nagy teret a környékünkön. A legtöbb rádiós zenei szerkesztőtársammal azon az állásponton vagyunk, hogy nem szabad játszani együttesének dalait. Az újdonságaikat ugyan bemutatjuk, aztán gyorsan töröljük is a kínálatból. A fejmosás még így sem marad el, a bemutatók kapcsán szép számban jönnek a telefonok a vallási intézményektől és elszánt hívektől. A tiltakozásuk jogos. Marilyn Manson a kereszténység ádáz ellensége, dalszövegeiben Jézust gyalázza, és szexuális aberrációt hirdet. Már a művészneve is provokáció. A szőke színésznő, Marilyn Monroe és a neves rendező, Roman Polanski állapotos feleségét brutálisan meggyilkoló szektavezér, Charles Manson keresztezése a név, ami látszólag hiteles képet nyújt hősünk szellemi színvonaláról. De a látszat csal!

A napokban elolvastam a The Long Hard Road Out Of Hell című önéletrajzi könyvét, és ez alaposan összezavart. Egy intelligens, csupa szív embert ismertem meg belőle: a másik oldalon egy másik Marilyn Mansont találunk. Aki színészkedik, fest, galériát üzemeltet Los Angelesben és irigylésre méltó lexikális tudással rendelkezik – Michael Moore dokumentumfilmjéből, a Kóla, puska, sült krumpli címűből is kiderült, ő Amerika egyik legintelligensebb rocksztárja. A könyv elolvasása után felmerült bennem, hogy az általa hirdetett gyűlölet üzleti alapú, s az énekes nem az igazi énjét mutatja a színpadon – bár ez csak feltételezés, lehet, a könyv vezetett félre. Az azonban egyértelmű, nézetei – akár valósak, akár nem – komoly veszélyt jelentenek az önmagukat kereső fiatalokra nézve.

1969-ben született. Az érettségi után Floridába költözött, ahol egy évig rockzenei újságíróként dolgozott, majd ’90-ben négy társával zenekart alapított. ’94-ben szerződtette őket Trent Reznor, a Nine Inch Nails frontembere saját, Nothing Records nevű kiadójához. Az ő produceri bábáskodásával indult be az együttes sikeres és botrányoktól hangos pályafutása. A korabeli társak közül mára csak a szintetizátoros, Wayne Gacy maradt meg a vezér mellett. Az állandó tagcserék közepette rögzített albumok világa is folyton változott. Zenéjük a punk, a heavy metál és az elektronikus stílusok keveréke – mindig más irányzat kap nagyobb hangsúlyt benne. ’95-ben egy átdolgozással, a Sweet Dreams (Are Made Of This) című Eurythmics-sláger horrorváltozatával váltak ismertté. Azóta is előszeretettel öntenek új formába ismert dalokat: többek között átdolgozták David Bowie-tól, a Golden Yearst, az AC/DC-féle Highway To Hellt, a Depeche Mode-tól a Personal Jesust és a Soft Cell által sikerre vitt Tainted Love-ot is bedurvították, amelynek eredetijét egy fekete soulénekenő, Gloria Jones énekelte ’64-ben. A saját felvételeik sem az eredetiségükkel tűnnek ki, szemérmetlenül lopnak innen-onnan, de összességében élvezhető muzsikát produkálnak. Különösen azok számára élvezhető, akik nem értik a szövegeiket...

Biztos vagyok abban, a mai show-nak nagy visszhangja lesz, és holnaptól Marilyn Manson nagyobb teret kap majd a magyar sajtóban, mint a fellépés előtt.