Egyenes út a pokolba

Ő ma már negyvenéves, egészséges családapa, a neve Jocó. 1991 nyarán egy bulin találkozott régi barátjával, aki heroinnal kínálta. A srácnak épp akkor haltak meg a szülei autóbalesetben, örökbefogadott gyermek volt. Senkije sem maradt, így elfogadta az anyagot. Barátja, Hugo, egy injekciós tűvel beszúrta neki a szert. Elmesélte, hogy mit érzett:

„Elkezdtem borzalmasan szédülni, majd hánytam, de ez nem olyan hányás volt, mint mikor az ember részeg és kijön belőle az alkohol, ez más. De csak víz jött belőlem. Nem mindenki hány tőle. Ha valakiből csúnyán kijön, akkor az nem volt tiszta heroin, valamit belekevertek. Egy idő után már elértem az eufóriába, a csúcson voltam. Ám ez az érzés nem tartott sokáig. Másnap nagyon rosszul éreztem magam, elmentem Hugóhoz anyagért, ha nem találtam otthon, akár egész nap a kapuban álltam volna, míg haza nem ér. Az első után rászoktam. Azután már semmi sem érdekelt, csak hogy belőhessem magam. Nem mertem magamat szúrni, de a haver megtette helyettem. Egyszer egy csaj túladagolta magát. Amit megvett, mindent magába szúrt. Sóoldatot kellett beadnom neki vénásan, azt mondták, az segít. Ha nem vagyok ott,

akkor meghal.

Amikor kinyitotta a szemeit, elkezdett fujtogatni. Kérdezte, miért segítettem rajta, hiszen meg akart halni. A heroinra hatóránként szükségem volt, mert akkor már múlt el a hatása, kezdtem érezni a fájdalmakat, agresszív és ideges lettem. Egyszer nem volt a közelben senki, aki beszúrta volna nekem, már nem bírtam. ĺgy meg fogtam a tűt, és szép lassan kezdtem magamba szúrni. De nem találtam el az erem, forgatnom kellett a bőröm alatt a tűt, borzalmas érzés volt. Muszáj volt megtennem.

Egyfolytában az járt az eszemben, hogy ezt már nem szabadna, így rászoktam a pervitinre (pikó). Mindennek örülsz, szép a világ, te vagy a világ legboldogabb embere. Tele vagy energiával, hallucinálsz tőle. Ha otthon voltam, elkezdtem porszívózni, kitakarítottam, a világ urának hittem magam. Borzalmas dolgok történtek velem,

paranoiás lettem,

folyton nyitogattam az ajtót, hogy ki „csengetett”, pedig senki. Sokszor azt hittem, hogy lebeszélnek, pedig még csak a nevem sem mondták ki, ha hiszünk a hallucinációkban, akkor az még rosszabb. Volt, hogy futottam az utcán a semmi után, vagy bujkáltam. Két napos halucinációim voltak. Utána nem éreztem magam másnaposnak. Csak fájtak nagyon a szemeim. Egy csíkra kb. egy liter vizet meg kellett innom, és kétszer lezuhanyoztam, hogy a testem kapjon vizet a bőrömön keresztül is. A heroinra jobban rá lehet szokni, mivel azután leírhatatlan fájdalmak vannak. Kegyetlen tud lenni. Megtanított lopni, amit soha nem tettem volna. Hála Istennek, a pikó segített leszokni a kemény drogokról. Mivel a heroin a lassúságot, a nyugalmat idézi elő, a pervitin pedig a gyorsaságot, energiát. Ellenkezőleg hatnak így könynyebben megy a leszokás. Amikor már minden haver meghalt körülöttem, Az egyik autóbaleset közben szívrohamot kapott, mielőtt még ütközött volna. Azért, mert hét évig pikózott és így naponta csak három órákat aludt, tönkrement a szervezete. Ekkor jöttem rá, hogy ennek már nincs és nem is volt értelme.

Leszoktam róla,

fél évembe telt. Egy kórházban segítettek rajtam, ahol rátaláltam életem szerelmére. Sajnos nehézkesen beszélek, mert még a beszédkézségemet is tönkretették a mérgek. De befogadtak, egy boldog családban élek, segítek a drogosokon.”

Mielőtt még hozzányúlnátok:

Értsd meg, hogy az összes pénzed egy deelernek fogod adni, aki csak ezzel kihasznál téged és másokat. A pénzért olyan dolgokat tennél, amelyekre még álmodban sem gondolnál. Ha rászoksz, kemény kezelés vár rád, vagy belehalsz, de még előtte megéled a poklok poklát!