Csajoknak

Miért jó nőnek lenni? Az okát én sem tudnám pontosan megmondani. Persze te is nagyon jól ismered azt az érzést, amikor reggel a tükörben elborzadsz a látványtól, a kedvenc ruhád egyáltalán nem úgy áll rajtad, ahogy te szeretnéd, vagy egy oltárian jóképű pasas észre sem vesz. Tehát én is nő vagyok. Ugyanezekre egy férfi talán ügyet sem vetne, hisz úgy gondolják, hogy egy nő legyen szép, okos, csinos, friss, mosolyogjon rájuk, legyen hozzájuk kedves és figyelmes, esetleg főzni is tudjon, s ha mindez együtt van, akkor azt mondják: na, ez egy jó csaj! Ha pedig hibázunk, egyszerűen csak ennyit: ez is csak nő. S ezzel el is van intézve a dolog. Mert hiába írunk XXI. századot, a társadalomelmélet semmit sem változott a kezdetek óta. Tehát a férfi az úr. Éppen ezért, ha azt akarjuk, hogy elismerjenek, százszor annyit kell teljesítenünk, mint nekik. És talán éppen emiatt van az, hogy egy igazi nőben ég a bizonyítási vágy, nem hagyja el magát, és tesz azért, hogy az lehessen, aki szeretne. Az óhajtott vágy eléréséért sok mindent fel kell áldoznunk, de soha ne adjuk fel elveinket, és az sem baj, ha némi erkölcsi értékkel is rendelkezünk, nehogy tévútra tévedjünk. De ha mindezt betartjuk, és önmagunk tudunk maradni, bármi sikerülhet. Ez a nő dolga: bebizonyítani, hogy ő is értékes. Mert a két szép szeméért senki sem hiszi el. Ha pedig végre elértük azt, amit szerettünk volna, mit mond a férfi? Egy nőnek a konyhában a helye! De ezt ők sem gondolják komolyan. Inkább szeretnének majd a jövőben egy kissé elhízott, hagymaszagú, lógó hajú, otthonkában ugráló asszonykát, aki nem foglalkozik magával, és egy jó szava sincs hozzájuk, mint egy karrierista, céltudatos, esetleg szép és ápolt nőt? Dehogy, csak féltékenyek. Ha egy nőnek tartása van, lehet bármilyen, ő akkor is nő. Tehát mit mondhatunk válaszként mi? Te is csak pasi vagy! És talán így is van rendjén, és mindig így is lesz. Mert gondoljon bárki bármit, nőnek lenni mégiscsak jó.