Becsípve jött haza

Észrevettem a 15 éves fiamon, hogy péntek este becsípve jött haza. Nem tudom, hol ivott, de nagyon elszomorít. Elkezdtem neki magyarázni, mennyire rossz az ital, és hogy nálunk senki nem részegeskedik, de erre azt mondta, ne papoljak neki. Mit tegyek?

Jelige: Alkohol

Mivel még csak 15 éves a fia, tudnia kellene, hogy este hol tartózkodik. Számos eszköz áll a rendelkezésére, hogy figyelemmel követhesse fia tartózkodási helyét, s mint szülőnek ez kötelessége is. Amennyire csak módjában áll, ne engedje olyan társaságba, ahol az alkohol a fő szórakozási eszköz.

Ahhoz, hogy egy csoporthoz tartozhasson, azt kell tennie, amit a csoport többi tagja csinál. Ha nem ezt teszi, kiközösítik maguk közül, kinézik a társaságból. Ha a csoport minden tagja alkoholt fogyaszt, csak ő egyedül nem, akkor ez szemet szúr a többieknek, s nem fogadják be maguk közé, mert ő más. Ám az is lehet, ő mutat jó példát, s a többiek rájönnek arra, hogy érdemesebb lenne úgy élniük, ahogyan ő. Ilyen fordított helyzet is előfordult már az életben. Nem árt, ha tudja, hogy neki is van befolyása a többiekre, s válhat belőle is példakép, akit a többiek követni szeretnének. A nagy igazságok kimondásához mindig bátorság kell, s ezt a bátorságot nem kapja az ember csak úgy ajándékba, erre sokszor kemény munkával lehet csak szert tenni, de megéri. Sokkal elégedettebb lesz, ha az történik, amivel azonosulni tud, mintha olyan elvárásokhoz alkalmazkodna, amelyekkel belsőleg nem ért egyet. A fia kamaszodik, s ilyenkor majdnem hogy napirenden van, hogy valamivel ellenszegüljön, bosszantsa a szüleit, ezzel is tudtukra adva, hogy ő már nem az a kis buta gyerek, akit kézen fogva kell vezetgetni az életben, s meg kell neki szabni, mit tehet és mit nem. A tiltás majdhogynem egyenlő a paranccsal. Amit megtiltanak, azt fogja tenni, mert tudja, hogy ezzel bosszanthatja fel a legjobban szüleit. Az ilyen ellenszegüléshez hatalmas erő kell, így aztán erőpróbaként is felfogható egy ilyen ellenszegülés. A gyerek büszke magára, hogy meg tudta tenni, és bebizonyíthatta a szüleinek, hogy nem a parancsaiknak engedelmeskedik, hanem saját döntéseinek.

Próbáljon úgy közelíteni a fia felé, hogy egyenrangú partnerként kezelje, ne parancsokat, tiltásokat közöljön vele, ne utasításokat adjon ki arra nézve, mit tehet és mit nem, hanem mint két érett felnőtt, beszéljék meg a problémáikat, kit mi bánt, és miért? Ha már ilyen kérdésekre meg tudja fogalmazni a választ, ez azt jelenti, komolyan elgondolkodik a dolgon, s ha már gondolkozik rajtuk, sok mindenre magától is rájöhet. Ha pedig nem jönne rá magáról azokra a következtetésekre, amikre szeretné, akkor azoknál segítsen be. Kérdésekkel buzdítsa arra, hogy észrevegye, mekkora nagy becsapás az alkohol fogyasztása. Első látszatra oldja a feszültséget, jobb kedvet biztosít, de végső megoldást nem hoz. Inkább bonyolítja az életet, mintsem könnyebbé tenné. Nem árt, ha kiemeli a negatív oldalát az alkoholfogyasztásnak. Legyen róla fogalma, mennyi bajt képes előidézni, mi minden rossznak lehet a forrása. Ha okos, értelmes gyerek, vevő lesz az észérvekre, s rájön arra is, hogy vannak olyan társaságok is, amikhez nem jó tartozni, sőt jobb, ha az ember kimarad belőlük. Nincs mit sajnálkozni afelett, ha nem a jövendő bűnö?zői?vel vagy önpusztítóival tölti a szabad idejét.

Legyen arra felkészülve, hogy egy beszélgetés nem lesz elegendő, s nem sokat változtat majd a fia viselkedésén. Legyen kitartó, ne veszítse el a türelmét, próbáljon ráhangolódni a gyerek érzelmeire, s akkor könnyebben fog menni a meggyőzés is. A lényeg az, hogy a gyerek tudatosítsa, hogy rossz úton halad, ha ilyen fiatalon rendszeresen alkoholt fogyaszt, ráadásul nagyobb mennyiségben. Lehet, hogy így tagja lesz egy úgynevezett baráti társaságnak, de ez a barátság hamis, s nem lesz képes a nehézségekben is kitartani mellette. Ráadásul, ha figyelembe vesszük a népi bölcsesség üzenetét, hogy: madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg, akkor nincs is minek örülnie, nincs semmi, amire igazán büszke lehetne.

Az életben vannak visszafordíthatatlan dolgok is, nem mindent lehet kijavítani vagy újrakezdeni. Vannak olyanok is, amiknek a következményeit életünk végéig magunkkal kell cipelni, s ez sokszor nagyon is megerőltető. Ezért ne úgy vegye a fia ezeket a beszélgetéseket, mindenáron be akar avatkozni az életébe, nem engedi, hogy a saját esze után menjen, saját álmait valósítsa meg, hanem inkább örüljön annak, hogy nem a saját bőrén kell megtapasztalnia a keserű dolgokat, hanem van olyan óvó kéz felette, ami ezektől a kudarcoktól megvédi. Dr. Hadas Katalin pszichológus