Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára

A Bakos régente is előkelő helyet foglalt el a polcunkon: ott sorakozott lexikonok, egy- és kétnyelvű szótárak társaságában, a maga különös módján egyesítve azok legjavát. Hiszen a Bakos maga volt a műveltség, a tudás, az elveszett bizonyosság. Lapjai közt latin mondások húzták meg magukat bölcs szerénységgel, francia kifejezések kínáltak tálcán egy fióknyi Párizst, szavak, nevek szolgáltak magyarázattal önmagukra eredet és jelentés tekintetében. Megtudhattad a haverról, hogy héber eredetű, akárcsak a mázli vagy a mísz, értesülhettél arról, mit rejt az LSD, mit takar a gordiuszi csomó, és hogyan esett bele Pilátus a krédóba. Igen, igen a derrick az egy emelődaru, mellesleg egy hajdani londoni hóhér neve, a Moirák a sors istennői, a nemezis a büntető igazság, a vamp pedig, ha nem tudtad volna, „erotikus megjelenésével a szenvedélyeket felkorbácsoló, de józan, hidegen számító nőtípus” (szép, nem?). Elengedhetetlenül fontos volt tudnunk azt is, hogy a V.S.O.P. legalább 30 éves konyak korát jelző felirat, de ha már ezen az oldalon tartottunk, elmerenghettünk azon is, hogy vulnerant omnes, utlima necat, azaz: mindegyik óra megsebez, az utolsó megöl. Hát így.

Nos, ennek a Bakosnak az új kiadásával lepett meg bennünket az Akadémiai Kiadó. A szótár megőrizte régi erényeit, ugyanakkor naprakész is lett, up to date. A régi kiadásokban nem volt még printer és processzor, nem volt meg a RAM és a hard disk, kevesebb jelentéssel bírt a juke-box és a holding, és a régi kiadásokból hiányoztak – régi szép idők – olyan szavak, mint a Hamasz és az ökoholokauszt. Az 1974-es változat például úgy tudta, privatizál annyit tesz, mint „magánéletet folytat, nem dolgozik, magánzóként él.“ 1994-ben már más az idevágó szócikk: 1. állami tulajdont elad, magánkézbe ad, magánosít 2. magánzóként vagyonából él Hiába: tempora mutantur et nos mutamur in illis (megfejtését lásd a Bakos-ban). Napnál is világosabb, nyájas olvasó, hogy egy Bakosra feltétlenül szükséged van. Forgasd és használd a szavait! De ne írj afféléket, hogy „infrastrukturális innováció“, meg a „büdzsé neuralgikus gondjai“, és „konszenzusteremtő mentalitás“, mert ez kérlek szépen, szamárság (amúgy: hochmecolás). De gondold meg: a kaland, a haver, a szalonna, a kacér, a juss és a diéta, a bukta és a kalapács, a marcipán és a porcelán, a mázli és a jubileum mind idegen szavak voltak egykor. Azonban mára már szókincsünk szerves részei ezek a kifejezések, magyarnak érezzük őket, ezért nevezzük őket jövevényszavaknak. Mindebből a tanulság az, hogy használj bátran (de mértékkel) idegen szavakat, hiszen ha nem teszed, hogyan bővüljön a nyelvünk jövevényszavakkal? (s)